Érdekes válogatásnak bizonyulhat az immáron negyedik felvonásra dagadt Metalmessage egyenesen Német felföldről, s onnan is burjánzva keletre és nyugatra egyaránt. A szebb fantasy időket igéző borító a francia Jean-Pascal Fournier munkásságát dícséri, míg az egyéb booklet díszítés és CD lemez külsőségek a belga Kris Verwimp-et. A téma 2004 óta ugyanaz… összegyűjteni, ismertetni és egyben archiválni olyan kisebb és nagyobb zenekarokat, melyek a pagan, viking, folk és melodikus black metálban utaznak, ezzel is esélyt adva nekik egy szélesebb közönség előtt való bemutatkozásra, ami valljuk meg őszintén, több, mint egy szép gesztus. A tavaly októberében megjelent anyagon 13 zenekar mutatkozik be a nagyérdemű előtt, több, mint 72 percben.
A sort a norvég Gjenferdsel kezdi meg, valójában egyetlen lomi fitatalember alkotja, Iudex, akit a koncerten vendégzenészek egészítenek ki. 2002 óta aktív; egy demóval, s egy nagylemezzel lepte meg eddig a világot. A Svik is nagyjából ugyanazt takarja, amit Iudex egész munkássága; feszes, durva, mély, de azért könnyen emészthető, riffekkel megtámogatott black metált. http://www.gjenferdsel.no/ http://www.myspace.com/gjenferdsel
Ezt folytatja az angol Forefather, ’97 óta tevékenykedik a két leatherhead-i srác, Athelstan és Wulfstan. Munkásságuk jelentős, 6 nagylemezen vannak túl, a zene pedig dallamos, kissé folkos zene, melyről egyértelműen a Falkenbach és az amerikai Oberon tiszta pillanatai jutottak eszembe. Kellemes kis nóta, remek hangulattal, magával ragadó epikus dallammal.
http://www.forefather.net/ http://www.myspace.com/forefatherfyrd
Majd a fura nevezetű észtországi Tharaphita támad ránk. Az öttagú tallinni zenekar pagan black metalban szolgálja a régi idők kultúráját és értékeit. ’95 óta léteznek, négy nagylemezen kívül még jó pár kisebb kiadvány szegélyezi aktivitásuk. A Lidsetel Sünkjatel Radadel semmi különöset nem tartalmaz, szokásos pagan black dal, pár jó kiállással és szép ritmusokkal.
http://www.metal.ee/tharaphita/ http://www.myspace.com/tharaphita
Őket követi a norvég Galar, amit három bergeni srác hívott életre 2004-ben. Egy demó és egy nagylemezzel a hátuk mögött a Hugin Og Munin-nal megmutatják, mire képes a viking metal, mint a változatosság széles tárháza. Kapunk itt gyors darát, lassú, epikus kórust és folkos elemeket egyaránt, feszes kis dal, sok ötlettel és igényes szólókkal megtámogatva.
http://www.galar.no/ http://www.myspace.com/galarmetal
A megint csak angol Oakenshield folytatja a listát, egyszemélyes projectje Ben Corkhill-nek. A zene folkos viking metal némi black metal behatással, olyan nagy extrát nem mutat fel, a dobokon érezni a gépiességet, ám a sípok és furulyák nagyon szépen illeszkednek, s remek hangulatot teremtenek a Ginnungagap címre keresztelt, kissé túl hosszúra sikerült nótának.
http://www.oakenshield.org
A svéd Irminsul 2005 óta létezik, s eddig csak két demót sikerült letenni arra a bizonyos asztalra. És bár a helyszín Gothenburg, ettől függetlenül nem sok melodikus death metált érzünk benne, helyette kapunk egy erős népi lüktetéssel átszőtt pagan viking nótát, melyben a gitárok nagyon a háttérbe szorulnak, viszont az akusztikus hangszerek, a dob és a kántáló kórus biztosítja a megfelelő hangulatot. Nem tűnik metál dalnak, inkább egy erősen gitárral fertőzött folk szerzeménynek, éppen ezért hangzik nevetségesen benne a károgó vokál. Súlyos gitárokkal olyan hatást keltettek volna, mint mondjuk az Einherjer.
http://www.caveofirminsul.se/
A holland Slechtvalk követi a sort, amit ’97-ben hívott életre hat zenész. Három nagylemezzel és számtalan egyéb kiadvánnyal lepték meg a melodikus black metálért rajongó közönséget. Nagy világmegváltást itt sem követnek el, alapvetően középtempós, epikus részekkel vegyítve, s szép zongorás zárással visszaereszkedve a várbörtönök mélyére. Jó kis dal, de túl hosszú, az intenzivitását hamar elveszti, bizonyos részeken már-már unalmassá lesz.
http://www.slechtvalk.com/
http://www.myspace.com/slechtvalkofficialmyspace
A svéd Folkearth neve nem cseng ismeretlenül az epikus dolgokért rajongó közönség előtt. 2004 óta léteznek és megszámlálhatatlan zenész játszik és játszott már benne, négy nagylemez után is azt adják, amit a kezdetekben; epikus sok népzenével kevert, károgós viking-black metalt… http://www.folkearth.cjb.net/ http://www.myspace.com/folkearth
A belga Theudho rendesen belelép az intenzív és súlyos körökbe, a The Journey To Lyngvi egy remek nóta, egyszerre hat durván és dallamosan, a szám technikás és minden a helyén van, a válogatás egyik legjobb dala! A ghent-i srácok mellesleg 2002 óta zenélnek és összesen két nagylemezen vannak túl, no meg a kezdeti demókon. Érdemes lesz rájuk figyelni, főleg azoknak, akik fogékonyak a feszes és eltalált pagan dolgok iránt!
http://www.theudho.com/ http://www.myspace.com/theudho
Az Alkonost Oroszország egyik legismertebb folk bandája, sok pagan, black és némi doom metál fertőzéssel, 95-óta működnek. Hűen kitartanak az orosz kultúra mellett és remek női vokállal építik hangulatos dalaikat. A kiadványaikat inkább nem sorolnám fel, a maguk műfajában és színterén az egyik legminőségibb csapat a balkán felől.
http://www.alkonost.ru/ http://www.myspace.com/alkonostrussia
Így a CD vége felé egy kicsit feloldásnak hat a német Slartibartfass, mely nem csak első hallásra emlékeztet olyan szintén német bandák megoldásaira, mint az In Extremo – így természetesen Tanzwut vagy éppen Morgenstern dolgaira, a skótduda szépen szól, de egyáltalán nem hat egyénien, leszámítva a károgó, rekedt vokált, ami miatt meg erősen a későbbi Eisregen anyagokra hajaz. http://www.slartibartfass-musik.de/
A lettországi Skyforger-t sem hiszem, hogy be kéne mutatnom: ők a másik legismertebb pagan-folk black metal banda a térségben, akiket rengetegen támadtak a logójuk miatt, holott abban a kontextusban és kultúrában teljesen mást jelentéssel bír. A Crested Bird Sings-sel azt az arcukat mutatják meg a rigai srácok, mely mentes a metáltól, és csak a népzene lüktet benne.
http://www.skyforger.lv/ http://www.myspace.com/skyforgerofficial
Elérkeztünk az utolsó előadóhoz és dalhoz is. Az írországi Sirocco-t eddig nem ismertem, s jó lenne pótolni hiányosságaimat, hiszen egy igazán profi, virtuóz és hangulatos nótával leptek meg, és talán nem csak engem. A waterfordi srácok 2003-ban hozták létre a bandát, és eddig két nagylemezük és három demójuk jött ki. Zeneileg a heavy metált keverik nagyon színesen a népzenei elemekkel, de mindezt úgy teszik, hogy a régi idők szólalnak fel olyan fantasy világot megteremtve, mint mondjuk a Manowar. Fogós riffek és remek szólók hajlanak a tiszta, de mély dallamos énekre, mely hamar magával ragadott, annak ellenére, hogy soha nem érdekelt a heavy metal! Kis bátorsággal kijelenthetem, hogy a válogatás legjobb dalát és legnagyobb meglepetését tisztelhetem benne!
http://www.siroccoband.com/ http://www.myspace.com/siroccoband
A kiadvány Markus Eck-nek köszönhető, nekem is ő küldte el a CD-t, mely nem csak külsőségeiben, és belső tartalmában, de mentalitásában és segítőkésségében is példás referencia lehetne más, speciálisan pár stílusra szakosodott web’zine számára!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.