Ez az a Chainsaw, amelynek sem a death metálhoz, sem a gore sem a grindcore-hoz semmi köze sincs – szinte. A lengyel srácok 1997 óta járatják a láncfűrészt, és Bydgoszcz-ben kezdték meg a darabolgatást, 2000-ig öt demóra vagdalták a munkásságukat, amit aztán egy farakásba hordva és gondosan szortírozva egy Best of-al – Metal Works 1997-2002 jutalmaztak. Ezek után 3 nagy lemezt és egy splitet adtak ki, a The Journey Into The Heart Of Darkness valójában 2005-ös anyag – második nagylemez, amit a Metal Mind Production ez évben újra kiadott – soha nem tudtam megérteni mit miért adnak ki, rengetegszer az archiválás a cél, ez esetben nem tudom…
A borítóért a lengyel digitál művész Jacek Wisniewsk a felelős, aki legyünk őszinték nem vitte túlzásba, mert ennyire klisé és ötlettelen bookletet és borítót rég nem láttam, holott olyan dolgokért felelt korábban külsőségek terén, mint Vader, Krisiun, Decapitated, Marduk… szóval ezt igazán faszányosan elkúrta emberünk, na de lássuk hogy a világian gyenge borító – a szép nyomás ellenére is fárasztó látványa mögött mi rejtőzik zeneileg…
The Journey Into The Heart Of Darkness-en rengeteg neves és kevésbé ismert vendégzenész egészíti ki a közel egy órás anyagot, melyen igen csak érezni lehet, hogy a lengyel srácoknak nem kellett a szomszédba menni egy jó dal megírásához és a külsőségekkel ellentétben, rendesen akadnak kidolgozott egyedi ötletek. Alapvetően dallamos thrash album, tele szimfonikus és heavy metál megoldásokkal, s bár akadnak feszes és egész súlyos részek, azért a heavy dolgoké a főszerep, és a thrash pattogása a háttérben forrong. Sok a kórus és az epikus szinte már Iron Maiden szerű kitisztulások (pl. a The Mourning Song), itt-ott akad egy kis üvöltés, hörgés, károgás, de ettől még marad melodikus heavy thrash, máshol a régi rock zenék gyökerei tűnnek fel, érdekes időutazást ad, s egyedinek is tűnik a dolog. Akadnak vaskos kezdések, és egész durva beindulások is, ahogy a nyelv használata is vegyes, többnyire angol, de a lengyel is itt-ott felhangzik. A hangzás mondanom se kell, hogy remek – Metal Mind Production ilyen téren soha sem okoz csalódást, s hogy kinek ajánlott mindez?
Aki nem riad vissza a heavy metál kidolgozott dallam foszlányaitól vegyítve egy kis izmos thrash haddal, adagolva a kellemes szimfonikus alapokat (ezért néhol pici Therion szerű lesz a dolog, de semmi igazán komoly!), s előadva úgy mai módon, hogy közben durván a múltban burjánzik.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.