A lengyel Archeon neve, a profi muzsikákkal foglalkozó, tájékozott dallamos death metal fanoknak biztosan ismerősen hangzik, és rengeteg kellemes emléket idéz fel, azonban gondoljunk azokra, akik most olvasnak róla először. Szóval a warszawai csapat 2001-ben alakult, egy évvel rá kihoztak egy rövidke anyagot Dead World címmel, majd 2005-ben kijött az egyetlen nagylemez, a End Of The Weakness, melyre felkerült az első szárnycsapásokról mind a két dal (Dead World és a Ruins Of Life). Majd újabb két évvel rá, a Metal Mind Production újra kiadta az előzőleg Empire Recordsnál promótált erős és dallamokkal intenzíven tündöklő 35 percet.
Előjáróba annyit, hogy hihetetlenül változatos és összerakott anyag, melyben a power, speed, thrash, szimfonikus témák keverednek igényesen technikázva a melodikus death metal fővonallal. A végeredmény természetesen nem egyedi, de annál virtuózabb, s egy szinte megunhatatlan lemezt eredményezett, melyet leginkább úgy lehetne elemezni sarkítva, ha mondjuk Children Of Bodom-ot összekevernénk a későbbi At The Gates-szel, a konklúzió olyasmi, mint a finn Norther, de csak hallgassuk meg a Prayer kezdését…
A hangzás igencsak izmosra sikeredett, azonban mindez nem mondható el a borítóról, a Metal Mind azzal semmit sem kezdett, s kiadta ugyanúgy, ahogy 2005-ben az Empire Records. Ez a biomechanikus csoda, nem csak snassz és lelketlen, de egyben ellentétes azokkal a szabadságot sejtetető energikus vágtákkal – érzésekkel és hangulatokkal, melyektől hemzseg az End of The Weakness fortyogó üstje. Nem is beszélve arról, hogy egyben súlyos klisé is, melyet mondjuk Giger mesterien festett és fújt, de ez a borító meg sem üti az emberi hús és fémek ötvözésének feltalálójának a legalsó szintjét sem…
S ezt – a lengyel nagy kiadótól megszokottan – a gyönyörű nyomás se teszi sokkal kedvezőbbé, azonban nem érdemes a külsőségekkel foglalkozni, mikor magával ragad és ezer féle álomba, útra, ösvényre, mesékbe és igaz történetekbe repítenek el a Michal Kostrzynski vezette brigád. Nem egy helyen olyannyira dallamos és érzéki, hogy a szintén finn Stratovarius neve is felmerül.
A zenekar amúgy feloszlott, pontosabban Made of Hate-ként szállnak tovább, s az új név nem csak új külsőségeket (mint a logó, mint a borító olyan szinten a ma egyre divatosabb old school HC badákra hajaz), de új műfaj is szült. A Made of Hate már sokkal thrash centrikusabb, a death metál csak nyomokban érhető utol, viszont kiteljesedik benne az a progresszív és áramlatokban fejlődő virtuóz rendszer, melyet itt csak a szépen megformált szólókból és tökéletes billentyű harmóniákból érzünk elsősorban.
Egy szó, mint száz… nekem egy kicsit túl dallamosnak tűnik az egykori lengyel melódia gyár, ám ettől még leborulok a tudás és a hihetetlen zenei koncepciók előtt, a végeredmény pedig egy majdnem tökéletes lemez. Melynek a végén még egy fura című nóta is helyet kapott, a Hungarian Dance… megsúgom a Csárdás királynő feldolgozása, igaz csak rövidke, de annál intenzívebb!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.