A német Rawboned annak ellenére hatalmas múltra tekint vissza, hogy közben egy hivatalosan kiadott lemezt tud csak felmutatni, na de ne rohanjunk! A német kultikus Grinder speed/thrash csapat sokak számára ismert, aztán a névváltás után már csak alapvetően heavy metált (némi thrash behatással) agyaló Capricorn neve is. A Rawboned 1991-ben született meg, Adrian Ergün (Capricorn, Grinder, Nemesis) fejében, aki mellé több Grinder és Capricorn tag is besegített. Időközben egyetlen tag marad meg Patrick Cagalj gitár és ének poszton. Három demót hoztak össze 96, 97 és 98-ban, de egyik sem eredményezett át ütősikert, gondolom ez is közrejátszott a zenekar felmorzsolódásában. Közel 10 év telt el, mire kijött az első és eddig egyetlen hivatalos anyag (ez is szerzői kiadásban), a Member of Society…
Bár a Rawboned thrash/groove metálnak van titulálva több velük foglalkozó oldalon is, én ennek ellenére csak elvétve érzek grooveokat, amit kapunk az inkább old school thrash metal, amely nem biztos, hogy annyira régies, azonban nagyon hallani, hogy nem állt a stúdióban mögöttük milliomos manager és producer. A hangzás gyatra, a három srác zenéjének teljes feszessége a semmibe hull, összeolvad eggyé lesz, de nem egységgé. Hiába a pénztelenség nem kedvez a zenészeknek, azonban a külsőségek terén az elég egyszerű megoldásokkal prezentált borító és booklet mégis jól mutat. Az ének többnyire ének, néhol hörgés, és akadnak kórusok is, a basszus dallamos, a dob pedig nagyon rosszul szól, pedig az energia nagyon hallatszik, csak valahogy elveszik félúton. Olyan egykoron (s némelyik mai napig létező) nagy csapatok nevei jutnak eszembe, mint a Slammer, Toranaga, Forbidden, Sodom, Evildead, Metallica, s néhol a Cerebral Fix vagy éppen a Blood Feast. Néhol érezni Pantera szerű valóban grooveos hatásokat, mint pl. az Unmourned kezdésében, vagy a The River feelinges építkezése, olyan összképet ad, mintha egybekevernénk egy középtempós Sodom dalt egy vonagló Motörhead-del, úgy hogy közben a hangulatából mit sem veszít. Hazai téren a várpalotai Septicmen játszik nagyon hasonló zenét, és velük is az a nagy helyzet, ami a német srácokkal; verik azt a bizonyos kaput, az döng is, de beszakítani nincs erejük. Mondjuk a Rawboned zeneileg sokkal többrétübb, csak elveszik benne az erő és a lüktetés, és olyan hatást kelt, mint egy kocsma asztalok és alkohol nélkül…
Ettől függetlenül érdekes kis anyag, hiszen a heavy és power merítkezésektől sem mentesen, még néhol crossover és elektronikus elemek is vegyülnek az üvegcsékben, melynek egyetlen átka, hogy a vegyész laboratóriuma nem elég felszerelt, így a kísérlet csak részlegesen sikeres… érdemes lenne kiadót keresni, és ezt újra felvenni, frankó hangzással helyretéve új támadást indítani a világ ellen!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.