Az amerikai A Plea For Purging nem váltja meg a világot, 2005-ben alakultak, s mint a nevük is jelzi – Egy kérelem megtisztul – keresztény metalcore csapattal van dolgunk. Az a fajta új generációs divatcore, amelyben megtalálhatóak a heavy metál szerű témák és némi thrash riff kezelés, enne oka talán, hogy az At The Gates adta lehetőségek, a de-rekonstukció maradéktalanul ki lettek már bombázva, így tehát a csapa olyan hatásokkal felvértezve mutatkozik be első anyagán, mint a DragonForce vagy a kultikus Iron Maiden.
Egész ügyesen keverik a power és régi idők heavy metál témáit a jelen mély szaggatásaival, szerencsére Andy hangja megmarad a már megszokott core jellemzőin belül – tehát mély hörgés, ordítás, károgás – szépen játszik vele, van orgánuma! A külsőségek a tipikus mai stencil pop zaj art, remekül kivitelezve egy fejletépő és erőszakos hangzással, merítkezve a vallás minden szegletével. Számtalan szólót kapunk, némelyik nagyon is heavy-s, míg mások agyas, szinte már progresszív agymenések. Egy kétségtelen, hogy az öt srác nagyon tud zenélni! A dalok felépítése, ötletes és virtuóz, rengeteg hihetetlenül eltalált kiállással és váltással. Kár hogy a végeredmény mégis kissé a már ezerszer megnyúzott bika újabb hámját juttatja eszembe, ahogy nagyon is értékelni tudja némi sarkítással, mondjuk egy Between the buried and me vagy Unearth rajongó.
Trivium is szóba jöhetne, de ezek a srácok nem akarnak egy új Metallica korongot készíteni, ahogy a kórusok is tipikus ugrálós bekiabálások, de akadnak egész Zao szerű, epikus részek is, mint pl. az Everything And Nothing-ban, spanyolos gitárok és nagyon erős húrtépő szólok, a Death Has Been Swallowed Up In Victory-ban. Az energia sok helyen iszonyatos erővel és szélességben szárnyal, ám a szaggatásokkal mégis csak minduntalan visszazuhan egykori önmagába, hogy újra a magasságba tornássza magát. Egy Iron Maiden fan nem fog sokat tudni kezdeni A Critique Of Mind And Thought-tal, de egy vérbeli metalcore harcos se, amolyan repkedő hibrid, két viszonylag eltérő műfaj mezsgyéjén. Ügyesnek ügyes húzás, és a tudás is nagyon oda lett rakva, egyszerre tűnik rertronak és megkínzott jelennek, de ettől még a kérdés továbbra is kérdés marad; vajon milyen messzire juthatnak ezekkel a szárnyakkal, melyekre bár az angyalok és Isten szava ráült és vért pumpál a húrok ereibe, levegőt a fáradt tüdőbe… milyen magasra? Merre s hova? No meg minek?…
A Facedown records kiadása azt mutatja, van jövő, és nem mondható az sem el hogy egy minden sarkon ordító és lemezt készítő klisével állunk szemben (legalább is zeneileg) A Plea For Purging személyében. Ami igazán tetszett, művészien kerekítik le a felmerülő disszonáns hangokat, és merítik tele energikus régi idők monstrumaival, de így is csak árnyékát alkotják azoknak, igaz színes és életképes a fényben és a sötétségben egyaránt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.