Western Decay / Naked Burn / Infinite Thought Process
Split

(Skull And Bones Records • 2007)

snecy

2008. március 23.

0

Pontszám

6

Jelen kritika tárgyának – mely egy közös split korong – mindenképpen az egyik érdekessége, hogy három szereplős, no meg az sem mellékes még közös kapocsként, hogy ezen bandák Ausztráliában, a kenguruk földjén tevékenykednek,annak is a legmélyebb underground bugyraiban, illetve mindhárom formáció nagyon friss az alakulásukat tekintve. Ezzel kapcsolatban vannak bizonytalan tényezők, de a relatíve szegényes alkotói munkásság erre következtet…
A borító kellemes színkompozícióval bír és kellően egyszerű, ám ugyanott elmondható hogy túlontúl bejáratott is, hisz manapság rendkívül sok hardcore, post-rock, sludge stb. zenekar használ ehhez hasonló visszafogott borítót (108), minimalistán kivitelezett cirádákkal, díszítésekkel, ezeket igazából nem is lehet mire vélni, ugyanis maga a zenekarok által képviselt zene nagyon sokszor messze áll ettől a steril külsőségekkel tálalt világtól, ami úgy igazából koncepcióktól mentesnek hat, másrészt a leendő hallgatók dolgát sem könnyítik meg. Ennek persze túl sok jelentősége nincs a lényeget tekintve, de csak azért, mert az ördög ezúttal nem a részletekben rejtőzik..

A Western Decay két számmal képviselteti magát, mint ahogyan a többiek is, testvériesen megosztozva a lemez kitöltésében. A zenekar a Death/Thrash metal dallamosabbik útját járja, 2005-ben alakultak, és ezen split lemezen kívül csak egy demófelvételt tudnak felmutatni a diszkográfiájukban. Mint írtam a zene dallamos, a kicsit tompább megszólalás miatt a gitáros tekerések mibenléte nem jön túlságosan át, ám az ettől még simán jó, valami olyat kell elképzelni, mintha a Deatonation-ből, a Slowmotion Apocalypse-ből és a Becoming the Archetype-ból gyúrnánk gombócot, ami ugyan túl sok egyéniséggel nem bír, de a torkunkon még valahogy le lehet gyömöszkölni… Sajnálatos módon Lochlan vokáljai is teljes mértékben elmennek mellettünk az egysíkúsága miatt, el van magában valahol, de nem igazán része a produkciónak. Összességében nem rossz a gitáros súrolások és a fel, majd eltűnő szólózások miatt, de semmi különös, azzal együtt, hogy már most elmondhatom bármiféle titkolózástól mentesen, hogy bizony a Western Decay a split legerősebb versenyzője.

Western Decay

A Naked Burn zenéje már sokkal kevésbé simulékony, itt-ott kibogozhatatlanul összeszedetlen és csapkodós. A zenekarról tulajdonképp semmi használható információt nem lehet fellelni a neten, gyakorlatilag a megalakulásuk időpontja ismeretlen, talán maga a zenekar sem tudja hogy megalakult-e valaha, vagy hogy ismerik-e egymást a tagok… Száguldanak a disszonáns riffek, valahol a hardcore, Breakbeat és az oldszkúl doom között ingázva önsorsrontó vízfejként, ami ugyan keveri a lapokat, de kidurranásával aligha hagy maga után űrt.
Nem rossz ez a produkció sem, de ez a mutatvány élőben, utómunkálatoktól és púdertől mentesen talán a legnagyobb fanatikusok gyomrát is megfeküdné.

Naked Burn

A lemez utolsó szereplője, az Infinite Thought Process esetében sem ismert a működésük kezdetének időbeli datálódása, mondhatnám azt is hogy nem oszt nem szoroz. A két dal jobbára a középtempós death őrlések által sodródik, hánykolódik, viszonylag technikásabb megoldásokat puffogtatva,melyeket időnként az embrionálisan egyszerű és monoton riffelés vált fel, pl. a Slay(h)er c. számban egy gőzmozdony füsteregetésének periódikus változatosságával.. Ez sajnos a felüdülés erejével aligha hat.

Nem tudom mennyire van létjogosultságuk manapság az ehhez hasonló split kiadásoknak, gondolom én hogy a kezdő zenekarok számára mindenképpen egy jó lehetőség a reputáció eléréséhez vezető fáradalmas úton…nekem ez alapján a közös lemez alapján csak annyi jött le, hogy a Western Decay, Naked Burn és a Infinite Thought Process előtt még nagyon hosszú út áll, már ha eljutnak valaha is a célig.

Infinite Thought Process