Naaa, ez sem lesz egy hosszú kritika, egyszer nincs mit kritizálni – hiszen a zene posztját vesztve hullik a semmibe a divat girbe-gurba ölén át, másodszor nem értem a Musicworld 2000 Bt.– sem, akik egykoron Vimpex Music-ként igencsak súlyos és erőszakos bandákkal lepték meg 8-10 éve a hazai keményzenék kedvelőit (én szinte hajdanán az összes minőségi Nuclear Blast-es cuccot tőlük rendeltem be, igaz már a Nuclear Blast is úgy elkurvult, hogy nyomaiban se lelek az értékre, a pénzre annál inkább…). Gondolom ez esetben is éppen az imént vázolt ok lehet a beharangozott terjesztés, na de lássuk mit kapunk a spliten. A külsőségek erősen hajaznak a mai club partyk és electro scenében gyártott neoart pop dolgokra, nem tűnik úgy, mintha 2 metál zenekar közös korongja lenne, pedig részben azok… Két olasz banda „lep” meg minket; egy fiatal és tehetséges – de semmi korszakalkotó Daire, akik 2004-ben alakultak Latinaban, és műfajilag valahol a punk, a kísérleti C=64 és a pop között mozognak némi gyenge HC ízzel.
Ebből az öt számból számomra az derül ki, hogy igyekeznek könnyen emészthető, eladható, de azért ennek ellenére masszív zenét produkálni, a hangzás jó, és a hangszerek is szépen szólnak, ám rádióban ennek ellenére nem leadható, koncerten meg túl langyos, azonban a régi időket idéző C=64-es zajok egész ügyesek, ahogy a refrének is kellően fülbemászóak, avagy pop-punk és egy kis metál, amit nevezhetünk HC-nak is. Nem ügyetlenek, bár nekem túl dallamosak, azért egész kellemes háttérzenének bizonyul a négy srác szakadozó öröme, amiben néhol régies rock és heavy metál és screamos elemek is fellelhetőek, mindez ugyan ilyen magabiztossággal nem mondható el a split másik résztvevőjéről. A szintén olasz eyeswide0pen, már teljesen más tészta…
http://www.myspace.com/eyeswide0pen
Ez a csapat is 2004-ben jött létre, az emocionális érzelem kitörések és elcsöppenések nagyon fontos jellemzői az öt srác zenéjének, a kissé buzis külső mögött a már megszokott mai divat emo alapot kapjuk, mely kiegészül némi indie hatással. Tudás szempontjából itt sincs semmi gond, és a hangzásnak is jót tesz a mélyített fekvés, csak a vokál idegesítő, pl. egy kicsit rikácsolóbb, üvöltőbb énekkel és vastagabb gitárokkal egészen erőteljes és élvezhető zene lenne, de így csak egy igényesre sikeredett próbálkozás a popon át az emoig jutva… Ha nem is abszolúte szükségtelen termék, de egy kicsit késtek, csúsztak vele, na meg a hazai emo-nak titulált csapatok tini rajongóinak nem tudom mennyire dukál majd ez az olasz kis split, de egyet régóta észrevettem; a média – s az emberek – előszeretettel keverik össze az emot (melynek valóban tradíciói vannak és nem húzható egyenlőség jel a homokos félrefésült hajú srácok és lányok között) és az indie-pop-ot, bár a kettő zeneileg hasonló szférákban szól a túl érzékien felfogott világról, annak megmentéséről és siratásáról, azért a differencia nem csak zeneileg, de mélységek terén sem említhető egy lapon.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.