Taste My Pain
Demo 2007

(Szerzői kiadás • 2007)
Skinners_Cage
2008. május 13.
0
Pontszám
7.5

A nagykanizsai Taste My Pain zenekar 2006 feburárjában alakult. Ez a kiadvány a bemutatkozó demójuk. A zene leginkább a Sepultura/Soulfly vonalat tükrözi. Nem is igazán törekednek másra, mint ebben a stílusban maradandót alkotni, ami elég nehéz lesz, olyan hazai bandák mellett, mint a Cadavares és az Ektomorf. Több helyen tribal metalcore stílus-meghatározással találkoztam a nevüket illetően. Többnyire a megyén belül koncerteznek, felléptek többek között az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nagykanizsai Csóstock fesztivál-on.

Az anyag felvételeiről nincsenek információim, de valószínűleg házi felvétel lehet. Nem szedi le a fejem a hangzás, az arányok is sokszor elcsúsznak, de bőven élvezhető.

A klasszikus gitár-basszus-dob felálláson túl egy perkás is színesíti a hangképet, az énektémákat, pedig Pető Zsolt basszeros és Major Mihály gitáros osztják meg egymás között, így kellőképpen változatossá téve a vokalizálást. A kiejtésre és az érthetőségre majd legközelebb több időt kellene fordítani.

A 4 számos demó a Talk To Hand egyből Sepultura-t idéző riffjével indít. A verze frankón húzósra sikerült, amelyet meg-megtörnek a versszakok végén. Azonban elvész a lényeg a sok témában. Nehezen követhető még így odafigyelve is, nem hogy koncerten. A Scary Dreams-ben érvényesül először a perka. Ez a dal már inkább Soulfly-ra hajaz. A koncerteken tutira nagy nyomulás mehet a refrénre. A feljátszásra jobban lehetett volna figyelni ennél a nótánál. A Virus nyitóriffjére azonnal indul a headbang. Ötletes az ezt követő triolás téma. A verze igazi Soulfly. A refrén földbe döngöl. Egy kisebb szólót is elereszt benne az egyik gitárnyűvő. A záró Fateful Decision talán a legegyénibb szerzemény, illetve erre lehet a legkevésbé rásütni a Sepultura/Soulfly hatást. Frankó zárása a demónak.

Egy rendes borító azért nem ártott volna. Manapság már az egyszerű demók is rendelkeznek igényes borítóval.

A Taste My Pain egy reményteli banda. Egy kicsivel több egyéni ízt lehetne csempészni a zenébe, ha nem akarják örökké azt hallani, hogy „ezmennyireszepultúrabazz”!