Korog
Mumus

(Nail Records • 2008)

2008. július 6.

0

Pontszám

9

Miközben a nagybani metálpiacon tucatszám folyik a régi heavy és a thrash elemek bősz újrahasznosítása (aka retróhullám van), addig az egyedi és egyszeri míves termékekkel „üzletelő”, céhes mesteremberekből álló Korog műhelyében elkészült az elmúlt három esztendő termését learató és összegyüjtő, gyermekkorunk nemlétező(?), rémisztgetésre remekül alkalmas lényének nevét címként viselő, vadonatúj, 10 számos kiadvány. (Nem tudom biztosan, de ő lenne a fényeffektekkel megrajzolt, széthajtogatható booklet-ből kitekintő, nagy tömegek által támogatott, kezet nyújtó, állatkoponyás, öltönyös alak?:)

Lejátszónkba rakva az öt, gonosz arccal körbenyomott korongot, ismét elmerülhetünk a csapat már jól ismert, egyéni látásmód alapján megírt, tucattermékektől mentes zenei gondolatokat tartalmazó, nagyrészt disszonáns, kicsavart gitártémákkal, szétfolyó szólókkal operáló, és mormogó, hörgő, suttogó énekkel előadott – ezáltal önálló stílust eredményező -, szerzeményeiben.

A Korog most 38 percen keresztül játszik az érzelmeinkkel, szinte teszteli a befogadási- és tűrőképességünket, mert hiszen hiába vonul végig az egész anyagon egy stabil, majdnem biztonságérzetet adó, iránytadó lüktetés, erre szokás szerint megint fel vannak fűzve a hirtelen beérkező, és a kő témákat is megbolondító, kattant, agyament megoldások. Tehát a fiúk (Ágoston Péter – gitár, M.K. Atorz – hangok, Sebestyén Balázs – basszus, Lukács Dávid – dob, és „újoncként” Nagy Gábor – gitár) ismét azt csinálják, amihez olyan rettentően jól értenek, az ösztönöst keverik a technikával.

Viszont valahogy a Mumus befogadhatóbb, és az ő mércéjüket alapul véve, már majdhogynem szalonképes, mint az eddigi megnyilatkozásaik, mert egy pár meghallgatás után az rögzül az emberben, hogy a szerzemények nagy többsége mintha most nem lenne annyira ön- és közveszélyes, mint a korábbiakban. Vagy csak a negyedik nagylemeznél már kezdjük lassan megérteni őket?:) (Talán ennek is köszönhető a Hammer Records label-jének, a Nail Records-nak a felbukkanása kiadóként.)

Azonban mindenféle okoskodást, és belemagyarázást félretéve, akik eddig magukénak vallották a Korog torz hangképeit, azok most is egy nagy adag dózist kapnak a harmadik évezredbeli barátságtalan, depressziós és a végletekig kifordult világunk, hiteles „látóemberek” által megjövendölt, és nemsokára bekövetkező végső apokalipszisének aláfestő zenéjéből.

Keveseknek adatik meg, hogy véleménynyilvánításkor, mellőzve a szinte semmitmondó középutat, csak a „szereted” vagy „gyűlölöd” jelzők maradnak. Itt most ez történik.