Napalm Death
Fear, Emptiness, Despair

(Earache Records • 1994)
zao
2008. július 21.
0
Pontszám
5

Napalm Death… mi juthat eszünkbe ha meghalljuk ezt a nevet? Egy alap grindcore banda, akik az antifasiszta nézeteikkel megspékelve zenei kultuszt teremtettek? Sok esetben nagyon alap zenének számít, olyan berkekben akik szeretik a Terrorizert, vagy a régebbi grindcore ’féleségeket’. Első lemezeikkel alappillérek, stílusteremtők.

Ez a lemez 1994 májusában robbant be a metáliparba, úgy, hogy sokkal hallgathatóbbá tette az oroszlánszívűek számára is ezt a stílust. Életben marad a keménység, de nem az a kásás darálás, ami eddig jellemző volt, nagyon reprezentatív, az ismétlődő riffekkel, és a hiányos szólókkal, hogy igen, ilyet is lehet. A Scumhoz képest mindenképpen lágyabb. Talán több hasonlóságot mutat egy death anyag felé, mint egy igazi grindcore banda felé, annak ellenére hogy a Napalm az Napalm.

Hol is kezdjem, a konstans vokál is tanubizonyságot tesz arról, hogy a néhol előtörő thrash témák alatt még mindig gyomorforgató őrület övez. Sok true fannek, bizony csalódást okoztak annak idején, de mégis valamilyen szinten előre lépést jelent. Abban az időben áldozott le az extreme death metal csillaga, kellett valami újat pakolni az asztalra. Nekem személy szerint nem jelent sokat ez a lemez, mert akkora variációkat kevernek bele ebbe a durva 35 percbe, hogy nem tudom elkapni a stílus fonalát, nincsenek ritmikus váltások, nincsen összhang, annak ellenére elég hosszú a stílusában, hogy érdekessé tegye. Rendhagyó, és zeneileg perverz lemez ez, ami mindenképpen egy nyalánkság, egy kis kizökkenés. Több helyütt is kamatoztatták tehetségüket a zenészek, több projekt, több anyag, sokat tettek hozzá a fémzenéhez nyilvánvalóan, ahogy ezzel a lemezzel is.

Összességében egy kommersz anyag, az akkori stílusok renovációs görbéjében kétségtelenül fontos szerepet tölt be. Modern és „Untrue” cucc, lélegzetvétel a grindcoreban, lol. A diszkográfiában megérdemelt helye van, egyértelműen. Aki el akar veszni a metálreformban és egy kis nosztalgiára vágyik nyugodtan vegye elő, ezt a nem túl sokat hallgatott lemezt. Fear, Emptiness, Despair.