A 2000-ben alakult, anno hardcore-t játszó Stigma formáció a világra szabadította a horrort a When Midnight Strikes! lemezével. Stefano “Vlad” Ghersi és Morgan Ferrua voltak az alapítók, és ahogy érkeztek a további tagok 2003-tól már komolyabb eredményeket is elértek, mégpedig olyan bandákkal játszottak együtt mint a Napalm Death, Soulfly, Converge, Marduk, és a The Black Dahlia Murder. Érdekes összesítés ez, hiszen nagyjából a felsorolt bandák mindegyikétől akad némi elem, ami fellelhető a lemezen. Teljesen modern a banda, mint felfogásban, mint stílusban, és ugye technikai tudásban is halmozódnak azok a megoldások, ami a régi „nagyok” által szerkesztettek, általuk leporoltak, és újrafényezettek. Ez a fény korántsem mondható tompának, mivel ahogy a lemez is, nagyon élénk.
Hatalmas zúzda van végig a lemezen, csodálatos gitártémák, és végre egy melódikus deathbe hajló deathcore, és nem csak a felső két húr szakaszos pengetését hallom riffelve, ami már rég unalmas és tucat, ők nyilvánvalóan mások. Azok a dallamok, azok a témák amik felhangzanak a lemezen egyenesen magukkal ragadnak, és egy kis utazásra bíztat a klasszikus horror világában. A szövegek nagyon ötletesek, kicsit klisésnek tűnhetnek, de ebben a kategóriájú zenében nem nagyon hallottam vámpírokról, vérfarkasokról, és ők az egész albumot e köré fonták. A hangulat kísérteties és kellőkép magával ragadó. Vlad hangja kétségen kívül illik a zenébe, nagyon tetszik a stílusa. Az ének és a félelmetes tekerések nagyon szépen összhangban vannak, a háttérben dübörgő dobokkal is. Nem nagyon emelnék ki dalokat, hiszen az egész lemez egy kerek egész, és mindegyik dal hasonlóan kiváló.
A lemez a modernsége miatt kapott szerintem deathcore besorolást több helyen, de amihez igazán tudnám hasonlítani az az At the Gates, megspékelve egy kis metalcore-al, Göteborg még mindig kísért, de ha belegondolok nem is baj ez. Egy gyengesége van a srácoknak, ami a promóciót is csak hátráltatja… Először mindenki hallgassa meg a lemezt, aztán nézze meg az „I Am Dracula”-hoz készült klipet. A szörnyű szó kevés lenne hozzá, amihez tudnám hasonlítani azok az ezer éves magyar csodálatos akciófilmek, amiben össze-vissza kapálóznak, vagy egy kis Jackie Chan koprodukció kis sikítozásokkal, és bábmozgással. Egyszerűen nem értem hogy volt bátorságuk ilyen kitűnő zenéhez ilyen ócska videót készíteni, ami megtalálható külön adat track-ként a cd-n!!!
A zene zseniális, a srácok remek munkát végeztek, végig felpörget, és élvezheted a hullámzó gitárt, pár végighallgatás után már a magadénak érezheted a lemezt, hiszen ez a világ és a dallam kompozíció mesteri kivitelt nyert. Akik szeretik a zúzdát, a kemény, energikus zenét, megspékelve melódiákkal és hangulattal, továbbá az új köntösbe öltöztetett klasszikus gitártémákat feleleveníteni, azoknak bátran ajánlom ezt a remek albumot. Nagy élmény volt számomra hallgatni, nem fog nektek sem csalódást okozni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.