Nem is olyan rég számoltam be az angol Nex legújabb anyagáról A Clockwork Heart-ről (tehát most el is tekintenék mindenféle biográfai adatok közlésétől, aki kíváncsi a lapalján megtalálja az új lemezre való hivatkozást), most pedig a debüt következik, mely 2006-os és szintén a Rising Records terméke. Külsőségeiben fényévekkel elmarad a 2008-as próbálkozástól, s zeneileg is sokkal kommerszebb és szokványosabb, no meg dallamosabb képet festenek a northwesti srácok.
A zenei koncepció annyit változott A Clockwork Heart-ön, hogy sokrétűbb és komplexebb lett, sokkal több zenei műfaj keveredik a masszába, míg itt csak elsősorban a Faith No More és System of a down féle életképek festik újra a már jól ismert vásznat. Természetesen itt is akadnak nyakatekert kilengések és súlyosa hangulatváltások, sőt! Maguk a hangszerek nyers és pattogó hangzása még intenzívebb is valamivel, annak ellenére is, hogy nem süt akkorát, mint az újon.
Azt sem mondhatom ki teljes meggyőződéssel, hogy csak a két fentebb említett zenekar fanjai találhatják meg számításukat a közel 70 perces debütön (egész szép kiegészítést és tartalmat adnak a bonusz akusztikus dalok, melyek kellemes hatásokkal felvértezve engem inkább emlékeztetnek egyfajta Alice in Chains féle grunge ölelésre – melyek felvételénél Tim Malster volt a „felügyelő”). Azért érzékelhető az a progresszív rügyezés, mely az idei korongon tetőzött, de korántsem ad annyi variánst és aspektust, sem atmoszférában sem zeneiségben. A Nex lemez inkább egy könnyen befogadható – és részben rádióbarát – numetál hibrid, mely megfelelő managmenttel olyan csapatok mellé lehetett volna berakni, mint a Linkin Park vagy a Papa Roach (ez utóbbira néhol erősen hajaz), persze a durva nóták is megtalálhatóak, pl. a Boneyard egy nagyon eltalált darab, a dallamos popularitásból a Paper Moon, vagy a pattogó és punkos rock’n’roll szerű Friday 13th.
Nem egy fénymásolattal állunk szembe, hanem egy állandóan változó és tehetséges zenészek alkotta, 2006-ban még identitását kereső csapattal, s ezt tükrözi a korongjuk is, amire nem nehéz rákattanni, igaz hasonlót találni se… mégis van egy kísérleti íze, ami elbűvölően hat (külön kiemelném a szövegeket, melyek csak csekély helyen viccesek és abszurdak, alapvetően mélyek és nagyon is elgondolkodtatóak, emberiek és személyesek) – így hát a debütre is egy szép pontot adok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.