Mournful Gust
The Frankness Eve

(Solitude Productions • 2008)

godfucked

2008. szeptember 7.

0

Pontszám

9

A Mournful Gust története közel 10 évre nyúlik vissza, az ukrán csapat két másik romajin alakult néhány tag reinkarnációja által.  Nem nevezhetőek kimondottan aktívnak, a 99-es bemutatkozó nagylemezük óta csak egy EP született, mely címével, a rajta szereplő dalokkal és külsőségeinek koncepciójával is egyezik jelen kritika tárgyával, vagyis a The Frankness Eve-vel. Lássuk akkor, mivel törték meg a 8 éves űrt, milyen történet adnak elő az őszinteség éjszakáján…

Mindenféle intró és egyéb sallang nélkül csapnak bele a húrokba a nyitó A Pain to Remember című nótában. Az első hangokból már tudni lehet, a megtévesztően gótikus borító bizony csak hamis előítélet: a zenekar doom/death metalt játszik, aféle My Dying Bride-os vonalon. Hegedű nincs, az ének javarészt hörgős, a dalokat a mélyre hangolt gitárok viszik. A szintetizátor leginkább az átvezető részeknél kerül elő, illetve néhány háttértémával kellemes progresszív ízt ad a zenének. Az ének angol nyelvű, a halálról, keserűségről szóló szövegeket olvasgatva az igényesen összehozott, vastag bookletben az emberben bizony felmerül a gondolat, hogy nem a dal születésnapjára utal a 2006. június 28-ai dátum az A Pain to Remember számcím alatt…
A dalszerkesztés is profi, kellőképpen változatosak, izgalmasak a szerzemények, fogósak a dallamok, könnyen bevésik magukat az ember emlékezetébe. Bár az alap gitártémák végigkísérik a dalokat, a zene mégis megunhatatlanul változatos, a visszatérő, ismétlődő részeket megtörik valamilyen új zenei elemmel. A fentebb említett hörgős éneken kívül Vladislav Shahin tiszta éneket is használ, mely pl. a With Every Suffering dalban epikus köntöst is ad. Néhol előkerül egy fuvola, egy szintetizátor felvezető, vagy egy akusztikus rész, mint a The Cold Solitude elején is, véleményem szerint a legerősebb szerzemény a lemezen.