Jordániából sem érkezik minden nap zenei anyag… Főleg nem metal, így nagyon megtisztelő és izgalmas volt, amikor a zenekar felkért, hogy írjak kritikát a friss anyagukról. (valójában gf kért fel, de ne vesszünk el a részletekben! :D) Na szóval mindig is nagy érdeklődés és valamilyen különleges aura lengi körbe a Közel-Keletről érkezett anyagokat. Gondoljatok csak akár a Melechesre, Amasefferre vagy az Orphaned Landre –bár ők Izraeliek-, vagy akármelyik görög brigádra. Ezekben a zenékben mindig nagyon erősen megtalálhatók kultúrájuk zenei hatásai, kinél konkrétabban, kinél csak áthallásokban. Azonban mindegyiknek megvan az a bizonyos keleties hangulata. Ezért a zenekar myspace-es oldalán a stílusmegnevezés rögtön széles mosolyt csalt az arcomra, miszerint a zene, amit játszanak Dark Oriental Metal-ként definiálható.

Jó párszor végigpörgött az album csak úgy háttérzeneként és odafigyelve is. Az első észrevételem az volt legnagyobb sajnálatomra, hogy nagyon kevés valódi orientális hangulatot, témát csöpögtettek a srácok a zenébe. Sokkal jellemzőbb az anyagra egy európai felfogás, hangulat és vonalvezetés. Ezt a néhol (talán két helyen) felbukkanó orientális dallam / betét minden hallgatásnál újfent megerősíti bennem. Igazából nincs ezzel túl nagy gond, csak érzésem szerint sokkal bátrabban nyúlhatnának a nagyon jellegzetes hagyományos dallamvezetés és ritmizáció adta lehetőségekhez, mert e nélkül bizony elég közepes a zene. Ami alatt azt értem, hogy messze nem rossz, hozza a hangulatot, sötét, lassú, néhol középtempóba gyorsuló, de így bizony meg kell küzdeniük pontosan 1244 hasonló bandával, a hallgatóság kegyeiért. Legalábbis ha Európa meghódítása a cél.
Egyébiránt mind a hét tétel szépen felépített, rendesen összerakott, érdekesebb és kevésbé érdekes motívumokkal végigvezetett szám. Nagyon dícséretesen, a szinti háttérbe kevert és csak a hangzás vastagításánál van szerepe, illetve egy-két zongorabetétnél, ami már megint mind a hangszert, mind a játszott melódiát tekintve híján van az általam annyira kedvelt és várt autentikus hangulatnak. Az ének egy csöppet számomra előrekevert, ami ennél a pincemély (Orchid korszakos Opeth lehet párhuzam, sok helyen a zenét tekintve is) hörgésnél egy idő után fárasztóvá válhat. Az összhangzás rendben van, nem széteditált, vagy széthúzott, kellemesen koszos. Egyébként nagyon sok helyen beugrott a spanyol Kathaarsys neve is, akik hasonló hangulatban utaznak, csak ők azért gyorsabban tolják a fémet.
Tényleg simán adja magát az album, szívesen is hallgatom, de legközelebb már lehet, hogy kevés lesz a származási helyből adódó kuriózum jelleg, valódi zenei behatások nélkül. Aki a stílus és az orientál kultúrkörből érkező metal zenekarok megszállottja annak erősen ajánlott album!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
