Talán a sors fura fintora, hogy haza érkeztemkor az első promó ami, a kezembe akad, egy ottani, banda, ahol dolgoztam, a ketteringi metál formáció 99-től 2004-ig létezett, s a szóban forgó anyag valójában egy minialbum, amit én inkább neveznék EP-nek, ahogy a melodikus death metál jelző sem állja meg teljeségében a helyét. Leginkább egy nagyon is sok hatással rendelkező heavy metál dologról beszélhetünk, melyre nagy hatással volt pár extrém dolog, de ennyivel ki is fújt a jelen valóság és délceg múlt kaparás…
Hogy miért adta ki a Rising Records újra ezt az amúgy 2004-es anyagot, erre nem érkezett válasz, pedig a Defenestration jól csengő neve és egész ügyes borítójával (ami erősen a Sore utáni első Buzzov*en kislemez külsőségeire hajaz rá).
Na de lássuk miből is áll össze maga a zene; 6 szám 19 perc, a modern heavy metál alapjai adják a lényeget, amiben itt-ott érezni egy kis samplert, és néhol egész metalcore-ossá lesz az összkép, ha így nézzük valóban melodikus death metal baltákkal felvértezve indulnak neki a gigászi harcnak, ahol a csata hevében hörgés és epikus dallamos ének egyaránt társunk lesz. S már itt leszögezhető, hogy mennyire igyekszik Gen Tasker a néhai Crisis front angyalának stílusát kibombázni, de korántsem annyira egyéni, extrém és kiszámíthatatlan. Ám ez csak hatások mellett említhető meg, ami igazából közel áll ehhez a kislemez féleséghez, az egy underground név, bizonyos kanadai VII Fraud, akiknek az Errare est humanus korongjuk megint csak 2004-es, s ha egymás mellé rakjuk a két lemezt, nem túl sok differenciát találhatunk. Tehát a dallamos magasztos és gyönyörű énekbe szaggató hörgésről és egyszerű, de fogós, könnyen emészthető – ám azért kellően masszív alapokra fektetett zenéről beszélhetünk. A hatáselméletek jegyégben előrácigálhatóak lennének klasszikus heavy metál csapatok reinkarnációs kópiái, a metalcore vagy melodikus death metal végtelen lenyomat másolata, néhol punkos már-már gruftis füzérek, s egy csipetnyi egyéni íz, ám ez a fűszer annyira kevéske, hogy a levesünk érthetően laktató, de közel sem ízletes…
Nem értelmetlen produkció, de mégis csak valami ilyesmi jut eszembe, ha a piacgazdaságra gondolok, ennél 100x jobb bandákkal van telítve a piac, s a metalcore már korántsem annyira hű de menő, mint pár éve. Nem is beszélve arról, hogy egy vérbeli core fan meg se találja benne azt, amit szeretne, még akkor se, ha néhol HC-s kórusokat kapunk, és kicsit Zao-s a hangzás itt-ott. S hogy mennyire találó a cím? Hát kéremszépen, ha meg fulladni nem is fulladtak meg, se kiemelkedő alkotás, se weboldal, se semmi… pedig milyen jól hangzik, Defenestration. Mintha valami 90-es évek eleji mára valóban rég halott underground death metal csapat neve lenne, ehelyett kapunk egy ketteringi identitászavaros társaságot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.