A chilei és brazil death illetve black metál hordák mindig is szélsőséges határokat feszegettek, így van ez a santiagói Animus Mortis esetében is. A csapat 2004-ben alakult, áteset pár tagcserén, s idén végre megjelent első debüt nagylemezük, amit egy demó és egy válogatás előzött meg. A külsőségek jól tükrözik az emberkerülő és sivár létmódot, amivel naponta szembenéznek – elméletileg – s a nyomdai munka, mint nyomás gyönyörű, a design meg azt hiszem illik a maga puritanizmusával a koncepcióhoz. A kásás black metál dolgok ellenére a hangzás is profi, minden hangszer jól hallható és az arányokat is jól adagolták.
Egy misztikus bevezető után megkezdődik a csata, van sebesség, mámor és gyűlölet, de akadnak belassult mély részek is, a témák változatosak és az összjáték is remek. Hatásokról bőven beszélhetünk, de én mégis kihagynám a nagy neveket, amiket bőven lehetne sorolni, de csak a fekete fém jobb féle tejfeléből. Érdekes hogy néhol egész hangulatos témák kerekednek ki, amikben dallamos folkos dolgok is meghúzódnak, és ezek is képesek építkezni, míg a sebesség újra le nem mossa őket.
Éjfekete anyag, de a benne lobogó fáklya elég fényt ad, hogy bevilágítsa az egész rideg barlangot, ősi rajzaival, filozófiájával az életről és a határok átlépésének miértjéről. Ami engem meglepett, hogy az arcfestésen kívül minden tipikus black metál sztereotípia elmarad, mint fordított kereszt és társai, azonban okkult jelképekben nincs hiány. Újdonságot természetesen semmit sem kapunk, csak a maga szféráit és scene halmazát erősíti, de nemzetközi szintéren is megállja a helyét. Számomra nem az év fekete fém meglepetése és főnyereménye, de mindenképpen arányos és profi munka!
Aki kedveli a sötét és gyors zenéket, egy kis északi fénnyel megtoldva, és nem zárkózik el egy távoli ország művészeinek produkciójától, az a Lethal Confict-nál elég jutányos áron magának tudhatja a közel 35 perces pusztítást!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.