Az esztergomi Barrow zenekar 2007 januárjában alakult, a kezdetek szokás szerint nehezen indultak meg, ezt mutatja, hogy csak nyárra találtak megfelelő embert a basszusgitár posztra, majd ez év februárjában felvették két nap alatt a demót, amely kritikánk tárgya. Még mielőtt belemennék a hatásokba és magának a zenének az értékelésébe, pár fricskát ejtenék a dolgokról. A borítót a Fleshlovers Pirate Design csapat dobta össze (akik amúgy weblapjukat nézegetve elsősorban gore és pornó és grind cuccok tervezéseivel foglalatoskodnak, a szokásos gyomorforgató sztereotípiákkal megáldva – de az ilyesfajta műanyag hullakúros designokra mindig azt mondtam; menjen el boncmesternek és fotózgasson, színházat csinálni a halottakból PS manipulációval több, mint szánalmas. Ha lúd, akkor már legyen kövér…), amely nem lett rossz, de amennyi munka benne fekszik, lehetett volna jobb is. Amúgy ezzel minden rendben van és a hangzást se érheti különösebb támadás (hangmérnök: Fehér Dávid), azonban a CD lemezt már igen… A honlapjukon 1000 Ft-ért árulják (ennek ellenére én egy írott CD-t kaptam – kíváncsi lennék, ha valaki megrendeli, akkor ugyanígy kapja-e…), nem szeretem az ilyen anyagiaskodásokat, mikor egy zenekar vagy kiadó ilyesmiken spórol, s mellesleg ezer Ft-ot én kicsit sokallok ezért a demóért, mikor ennél 100x igényesebb gyári black és death kiadványok látnak napvilágot olcsóbban, melyek ráadásképpen számozottak).
Nincs ezzel az egésszel semmi gond végül is, csak én ilyen fasz vagyok, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot, ahogy azt sem, hogy a hét dalból csak három tölthető le a honlapjukról, holott az extra, ha jól tudom másfél gigás tárhelyet ad… Gyerekek, kezdő zenekar ne reméljen pénzt, abból, amit csinál, rakja ki az összes nótáját (ha lehet minél jobb minőségben), szinte úgy dobja az érdeklődök után ingyért a CD-t, s ezek a dolgok ha jól zenélnek, idővel megtérülnek. Hiszen a kezdetekben az egyetlen cél, minél nagyobb ismeretséget szerezni a hallgatók és kiadók szférájában egyaránt (bár szerintem mindenki elsősorban önmagénak zenél és nem a közönségnek, na mindegy), nézzetek körül mások hogy csinálják, mert így biztosan nem! Na de a túlságosan is hosszúra sikerült kioktatásom után nézzük a zenét, amely megint csak nem az egyediségéről fog elhíresülni…
A szövegvilág és a zene is egyaránt a korai Replika és a késői Ektomorf fertőzésétől vonaglik, amiben logikusan benne fogant az új generációs Sepultura és a Soulfly (ezek amolyan evidens tények, ha felmerül az Ektomorf fénymásoló neve). Megemlíthető még a Captor és a Homoiratus is, ahogy a Deaden, Ominius és a Dawan és a Dracma is, illetve még sokan mások, hiszen a Barrow muzsikája nem más, mint egy bunkósbot, amolyan paraszt metál, amiben a thrash, az extrém fém és a numetál egyaránt képviselteti magát, ahogy néhol még groovek is kifejlődnek, de alapvetően szaggató csapkodás. A szövegek az életről szólnak, és azokról a témákról, melyek a három esztergomi srácot foglalkoztatnak, megjegyzem szörnyen rosszak, és iszonyatosan nagy gyermekbetegségben szenvednek:
„NAGYOK AZ ELLENTÉTEK, KÜLÖMBÖZŐEK, ELTÉRŐEK A VÉLEMÉNYEK, HOGYHA NEM EGGYEZNEK, A SOK FASZ RÖGTÖN BALHÉT KEZDEMÉNYEZ…”
Megjegyzem; 2008-at írunk, s nem egy underground rap csapatról van szó… Magával a zenei tudással nincs nagy gond, de legyünk őszinték a felsorolt hatások egy része alapvetően egyszerű zene, amik eljátszásához nem kell valami hatalmas nagy hangszerismeret. Azért a témák fogósak, kellően parasztok, még néhol egész komplexé is lesznek, ám a felsorolt hibák túlságosan is sokat vesznek el a végeredményből. Most már talán mindenki előtt világos, miért volt az a hosszú, kicsit oltós – kicsit jó tanács jellegű bevezetés, mert ha a Barrow a világot váltaná meg, akkor egy szót se szólok… mellesleg a csapat nevéhez nagyon hasonló van már a világhálón, de ez legyen a legkevesebb; Cemetery, Crematory is volt-van vagy 7 féle…
Mindent egybevéve nem rossz az, amit csinálnak, de érdemes lenne nagyon sok mindenen változtatni (és én itt most nem a bevezetőben felsorolt dolgokra gondolok – mert az mentalitás, ami bár a zenekar része, nem alapvető zenei szegmense), mint a buta szövegek, a nagyon egysíkú vokál, s némi egyediséget – aztán a jövő az imfáción kívül talán mást is hoz még!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.