A szentpétervári Fearlight négy évet tudhat a háta mögött. 2005-ben szárnypróbálgatásképp kiadott demójuk még a doom/gothic metal jegyében szabadult a világra. A két évvel későbbre tehető első nagylemez, az Our Legacy megjelenéséig jelentős pálfordulás ment végbe a zenekarnál. A fő eltérés a demó és az album közt az, hogy időközben ,,áttértek” a pogány metalra, így az elektronika mellé népi elemeket sorakoztattak fel. A nagymérvű metamorfózis szövegek és számcímek terén is egyértelműen kidomborodik, az átlényegült profil, a borító ugyancsak beszédes.
Mivel alapjáraton, a kezdetek kezdetén sem eget rengető, energikus metalban utazott a Fearlight, így volt elképzelésem, hogy milyen lehet az ő értelmezésükben közvetített pogány fémzene. Az orosz nyelvű női ének változatlanul jelen van, mint úgy a szintetizátor, ami hangzásában nem illik a képbe, meglátásom szerint. A gótikus hangulat teljesen idegenül hat a népi hangszerek világában. Pedig állnak zenekarok jelenleg is a csatatéren, akik ezt az akadályt jól veszik, gondoljunk csak a Nokturnal Mortum, Temnozor, Graveland trióra. A skót duda és a különböző aerofon instrumentumok viszont kellemes kölcsönhatásba lépnek a villanygitárral, ez pozitív. Az átlagban négyperces játékidőre nyújtott dalok mindegyikére jellemző a nyugodt aura, az őrlángon pislákoló hangulat. Különösebb büszkeséget, nosztalgikus dicsőséget nem érzek ki a nótákból, holott elvileg ez is szempont volna ennél a műfajnál. Úgy gondolom, a Fearlight kizárólag egy szűk kör számára közvetít(het) értéket, ahhoz a közönséghez szól, akik orosz nyelvterületen élnek, ezáltal értik és beszélik is a nyelvet. Ebből az aspektusból nem nevezhetőek pán-európai jelentőségűnek az orosz pagan/folk formációk, hiszen az esetek 99%-ában privilegizált szláv megközelítéssel találkozunk. Ez nem fricska akar lenni, hanem egy rávilágás arra, hogy minden nációhoz a saját népzenéje íródott, az eseti átfedések pedig vagy szándékos kópiák, avagy a véletlen művei.
Nincs kivételes – a pogány/folk metalra általában jellemző – átütőerő az Our Legacy dalaiban, ellenben kellemes autentikus dallamok csendülnek fel. Nem tudom hallunk-e még a Fearlight-ról, de ha valaha az elit mezőnyhöz akarnak tartozni, akkor nyilvánvalóan sokat kell még fejlődniük.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.