Artas
The Healing

(Napalm Records • 2008)

2008. október 26.

0

Pontszám

4.5

 

Igazán izgalmasan és érdekesen kezdődött az ismerkedésem a friss világmegváltó osztrák csapattal. Kíváncsivá tett, hogy mire is jut az, aki megnyeri a 2007-es Metalchampet és kap egy lemezszerződést a Napalm Recordsnál!

 Nos ne kerteljünk, csapjunk a közepébe. A The Healing egy meglehetősen összecsapott, elkapkodott anyag lett. Nyilván más történet egy-két számmal megnyerni egy nevetségkutatót, meg más elkészíteni pár hónap alatt egy debütanyagot. Nyilván nagy volt a nyomás is, meglehetősen nagy teher lehet egy hirtelen, az ölbe pottyant Napalmos szerződés is. Valószínűleg ez az ijedség érezhető az anyagon. Ez az oka a borzasztó hónaljszagnak és erőlködésbe fulladó debütanyagnak.

 Pedig a Barbossa mint nyitónóta meglehetősen jól kezd, van lendület, van érdekesség, egyediség a számban. A vokáltémába csempészett kis részeg kalózdanolás először „mi a f…” aztán, „ez állat” felkiáltásokat indukált, valóban ötletes. Még a második spanyolos hangulatú Bastardo is tartja a színvonalat, aztán kész. Ennyi. Már harmadik számként érkezik a Coolio feldolgozás, a Gangsta’s Paradise ami még érdekesnek és ötletesnek is mondható, de az albumon a helye már elég sokatmondó. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni, de szerintem ez az első három szám volt a csapat tarsolyában. A maradék tíz tétel viszont maga a totális mélyrepülés.

 Sajnos a címadó négyes számtól kezdve egyre inkább előtérbe kerül a rapelős szövegköpködés, de nem ám az amcsi színes bőrű autentikus formában, hanem abban az igazi „echte” németes verzióban. Még talán ezen is át tudná verekedni magát a hallgató, mivel azért a tiszta refrén tisztességes munka és ugye az angol nyelv ápol és eltakar, azonban megkapjuk a valagunk vacsoráját németül is, ami biztosan jó buli hazájukban, de ezzel a nyelvvel nem lehet ám világot váltani, főleg nem modern metal közegben!

 Nem akarom agyonszapulni a srácokat, de bizony ez a nagylemez nagyon elkapkodott, tele szép köntösbe csomagolt fáradt és ötlettelen témákkal. Ezt minden országban ezer és ezer névtelen koncertzajbrigád eljátssza. Csak ők nem fogják megjelentetni profi terjesztésben a munkájukat. És ez így lenne rendjén. De hát a világ nem fordul ki a sarkaiból és bizony még mindig elég sok felesleges és az arctalan tömegből érdemtelenül kiemelt csapat ostromolja a kapukat. De a kapu zárva van. Nálam biztosan.