Stonegard, ilyen névvel mit is játszhatna a Norvég banda, mint stoner metált, igaz? A helyzet az, hogy bár nagyon sok helyen annak írják őket, én nem érzem annyira nagyon stonernek a dolgot… A csapat 2000-ben alakult a fővárosban, és 2008 októberében fel is oszlottak, amit hátrahagytak; az két nagylemez, 2005-ben és 2006-ban. Ez utóbbi az, amit a Bells Go Clang helyett tavaly kiadótt újra a Indie Recordings eltérő borítóval (de igencsak hasonló stílusban – hiszen ugyanaz a grafikus készítette – illetve a tavalyi lemez a európai kiadás). Hogy erre miért volt szükség, s miért nem arról fogalmam sincs, de ha valakit nagyon érdekel, merüljön el az információs sztrádákban és járjon utána.
Az imént már utaltam rá, hogy nem érzem stoner metálnak, ennek oka, pedig az, hogy nem hordoz magában olyan túlnyomó stílus jeleneket, melyek erre a műfajra jellemzőek. Akkor miből is áll a Stonegard zeneisége?
A srácok szeretik a Pantera, System of a Down és a korai In Flames korongjait, s néhol feltűnik a jó öreg Black Sabbath is. A dallamos és súlyosabb témák váltakoznak, s ugyanezt a palettát keveri ki a vokál is. Természetesen akadnak nóták, pl. a Blade, Locust és a Helios,Cursed, amelyek erősen stoneresek, de ezek se vegytiszták. Nos, akkor miben is utazik a norvég négyes? Kérem szépen, ezt nevezzük modern metálnak, mely szeret burjánzani és merít innen is egy kanállal és onnan is. Színes kavalkád, rengeteg féle tónussal és ízzel… a végeredmény, ha nem is egyedi, de mindenképpen kellően változatos, hogy elveszhessünk az alapvetően komor dallamokban. Túl sokáig nem szeretném húzni a dolgot, mert értelmét nem látom. Pár nyugodtabb résznél még a Godsmack féle stílusjegyek is fel-fel tűnnek. Az alternatív lüktetéstől egészen a masszív melodikus death metáling jutunk, a hangzás vaskos, a külsőségek igényesek, avagy a From Dusk Till Doom egész jó kis korong – éppen keveredése miatt tetszhet meg nagyon sok embernek – már csak az igényes és filinges szólók miatt is (amelyek része heavy-s a másik fele pedig progresszív pretációt mutat)!
Nincs mit tenni, próbát kell tenni velük, hallgatni kocsiban, otthon, nyugodtan, boldogan vagy éppen elkeseredve, a Stonegard tónusai minden hangulatra adnak egy-egy skandináv vonalas esszenciát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.