A korukat meghazudtolóan érett és kidolgozott (alapvetően technikás / progresszív death metalként aposztrofálható) zenében utazó The Faceless tagjai 2005-ben jöttek össze a kaliforniai Encino-ban, s alig egy évvel a banda megalapítása után már elérkezettnek is látták az időt a szélesebb körű bemutatkozásra. A debütáló albumuknak a Sumerian Records szavazott bizalmat, s az Akeldama, bár messze nem volt tökéletes, vagy formabontóan eredeti mű, már előrevetítette, hogy a srácok fognak még kellemes pillanatokat szerezni nekünk a későbbiekben. Bár nem tudhatnak hosszú múltat a hátuk mögött, a szokásos jövés-menés az ő soraikat sem hagyta érintetlenül, főleg az énekes és dobos poszton adták egymás kezébe a kilincset az újonnan érkezők. A leginkább labilisnak számító ütős poszton volt szerencséjük többek közt Marco Pitruzzella-hoz, aki a Vital Remains, a Vile és az übertechnikás Brain Drill soraiból ismert, Elliot Sellers-hez, aki a Job For A Cowboyban tett villámlátogatást, valamint az Animosity ütőse, Navene Koperwies is meglátogatta a kis kompániát. Utóbbi úriember egyébként a Sleep Terrorban is ügyködött előzőleg, s érdekességképp, pont az ő helyére érkezett oda az a David McGraw, aki a nemrég bemutatásra került Cattle Decapitationban is játszik.
A fentiekből kitűnhet, hogy a manapság nagy teret hódító deathcore nem idegen közeg számukra (a promón is a többnyire trendi zenekaroknak otthont adó Lifeforce emblémája díszeleg), ám gyorsan eloszlatnék minden kétséget, itt nem a lebutított Dying Fetus és Suffocation témáké lesz a főszerep. A lemez gerincét Michael Keene és Steve Jones gitárosok kreatív játéka adja; a két úriember a dallamok és a technikás megközelítés kettősségét – ha már a lemez címe is a dualitásra utal – olyan érzékkel kezeli, amihez foghatót a szintén tavalyi Decrepit Birth lemezen tapasztalhattunk. Játékukon egyenlő arányban osztozik e két komponens, sem az egyik, sem a másik pólus nem kerekedik fölénybe a másik kárára, s ez, valamint a rövid lemezhossz is elősegíti az unalom és az öncélúság baljós árnyának távolmaradását. A The Faceless-t több helyütt olyan bandákhoz hasonlítják, mint a Necrophagist, vagy a Spawn Of Possession, ám ezt érdemes fenntartásokkal kezelni; a zenei elképzelések valamennyire rokoníthatók, ám mindkettő nagyságrendekkel brutálisabb a maga nemében, a hangzásuk mellett a témáik is súlyosabbak. A Planetary Duality az említettek anyagaival összehasonlítva könnyebb és dallamosabb hallgatnivaló, sok a szóló és a technikás megközelítésben fogant, mégis harmonikus témafüzér, s ezt a vegyületet további adalékok színesítik. A Coldly Calculated Design például egy kellemes énekdallammal lett ellátva; nem tudom, ez is a hörgésekért felelős Derek „Demon Carcass” Rydquist tolmácsolásában hallható-e, vagy a gitáros Michaeltől, de többször is felbukkanhatott volna, mivel egyáltalán nem zavaró, sokat tesz hozzá az anyaghoz. Valamint, már a két perc hossza sincs Prison Bornban, s a későbbiek folyamán is (A Prophecies Fruition, The Ancient Covenant, vagy épp Xeno Christ) rendre előkerül egy effektezett, robotszerű, space-esen lebegő torzított énekhang, amit a Cynic hasonló megoldásaihoz lehetne kötni. Masvidalék futurisztikus, progresszív oldala a későbbiek folyamán is megmutatkozik, elég csak a (The) Ancient Covenant végét, vagy a Coldly Calculated Design elegáns gitárharmóniáit említenem. A Shape Shifters tulajdonképp egy torzított gitárok nélküli, hangulatos átkötő, akárcsak a címadó kompozíció első fele, a XenoChrist a zongorás intermezzo, a Sons Of Belial pedig a hangulatos kezdés és az ismételten felbukkanó tiszta énekhang okán emelkedik ki. De igazából mind a kilenc dalban van valami emlékezetes és szerethető, a Legion Of The Serpent például egy nyitottabb Death rajongónak is tetszhet.
A The Faceless második albuma nem az eredetiségével vagy újszerűségével, inkább az érzéssel megkomponált dalaival szerezhet a zenekarnak újabb híveket, aki nem ódzkodik a dallamoktól, a modern hangzástól, s attól, hogy egy alapvetően sem túl súlyos (technikás) death metal lemezt olykor-olykor progresszív ízű megoldások lazítanak fel, próbálkozzon meg vele.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.