Lényegében a már megszokott szegmenseket alkalmazzák, mind a szövegek, mint műfajilag, annyi különbséggel, hogy alapvetően dallamos vokált alkalmaznak (csekély azon részek aránya, ahol üvöltés, acsarkodás, hörgés vagy károgás bukkanik fel), néhol egész modern, és 
akadnak súlyos részek is. A refrének egész ügyesek és olyan ősök is fellelhetőek, mint pl. a The Cure (a Hell Low erősen annak gyökereiből építkezik) ahogy a Bricks Against Porcelain Dolls egyértelműen a darkwave masszájából gyúr új kenyeret, azonban a falatozás sokáig tart, hiszen a szólók és a riffek többsége elnyújtott, már-már stoneres és Black Sabbath szerűen csúsznak, természetesen a Paradise Lost féle témák mellett nagy és klasszikus doom ősök is előkerülnek, így tehát a Candlemass és a Cathedral nevei is nehezen tagadhatóak. Alapvetően a Mely zenéje egyszerű és érzelmekkel dúsan fűszerezett depresszív lebegés és fénytudat áramlás, amelyben az akusztikus bontások és a tiszta ének dallamai az őszi táj haldokló kelyheit varázsolja elénk. A közel 42 perces anyag 9 taglalásból áll össze (amelyben szerepet kap a már-már klasszikus blues rock is – Don`t Wake The Sleeping Dog, így tehát a dalok átlagos hosszúság 4 perc felett mozog, van ideje az osztrák srácoknak hogy kibogozzák és váltásokkal tehessék egésszé nótáikat, bár még így is egyszerű és közérthető zene. Maximálisan kiszolgálják a stílus követelményeit, és a stoneres íze miatt a késői Celestial Season rajongók biztosan magukénak érzik majd ezt a néhol epikus, de alapvetően patetikus borongásba süllyedő vegetáló derengést.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.