Ismerkedjünk meg felületesen a görög fura nevű Grnd_0 hordával, mely a fővárosban alakult 2004-ben, még abban az évben elkészítettek egy demó Earthbound Consistency címmel, melyről három dal is rákerült a tavalyi debütre (utolsó helyekre bonusz gyanánt – ez szükséges is volt, hiszen így nem EP hosszúságú a nagylemez). Hogy mit csinált a három görög kísérletező négy éven keresztül, azt nehéz lenne megmondani – gondolom a többi dallal töltötték fel a repertoárt. A hangzás jó, de lehetne erősebb is ha már ilyen hibrid death metálról van szó, a külsőség pedig evidensen a sci-fi világ kissé Gigeres reprodukcióját hordozza magán.
Zeneileg mint utaltam rá erősen hibrid képződményről van szó, amelynek a címe tökéletesen kifejezi a dekonstrukció fogalmát, tehát lerombol és újraépít, nos erről van itt is szó. Lényegében primitív korai Fear Factory, későbbi Hypocrisy és természetesen újkori Meshuggah matekozások részesei leszünk, melyek némi thrash és black (mondjuk a Dimmu Borgir neve releváns a mizantróp hangvétel miatt) orientált ösvényen mélyeket szívnak az elektronika képlékeny szintéziséből, avagy kísérlet és hígítósüveg egy nagy delírium érdekében. A látomás még csak-csak, de a beteljesedés formalitása már nem igazán jön át, így nem hallunk mást csak már ezerszer lerágott riffek és témák determinált dalokká építve, itt-ott érdekes vokál és zenei koncepcióba törve a sárga üvegcsék tartalmát, így a Dillinger Escape Plan jelenléte is szembetűnő, erre hajaz a klipnóta is Cold Logic címmel (ez amúgy bonusz gyanánt a CD-én is fenn van).
Ilyesmi zenében utazik az olasz Delirium X Tremens is, csak ott sokkal minimálisabb az olyan heavy és szinte már filmzene szerű post-rock és akusztikus bontások hada illetve igényes és megkeseredett szólók tébolydája, mint a görög hármas esetében – s természetesen a sok igényes részlet ellenére a CreHated From No_Thing darabjaira tépi a Destroyer/Creator primitívségét. Természetesen ennek ellenére azért lehet próbálkozni, hiszen a koncepció a lerágottság ellenére is tartogat némi egyedi ízt, amely egyszer ered az ipari monstrumok tágításától az elektronikus eklektikusságig. A görög fiúk büszkén hirdetik, hogy nagy kedvenc a Nevermore, amely itt-ott hangulatában és rideg riffeiben meg is jelenik, de korántsem olyan módon, hogy arról valósan értelme legyen beszélni.
Lényegében ügyes próbálkozás, amely pár helyen tényleg erősen hat, de alapvetően inkább nevezném megfáradt és felesleges anyagnak, mint valami kötelező törvényű beszerezendő tákolmánynak. Hogy a pontszámmal nem alázom meg a 40 perces anyagot, annak az az oka, hogy rejteget magában értéket és nem is annyira nagyon mindennapi zene – ez a tény tagadhatatlan!, de kétlem, hogy igazán sok embert elvarázsolnak, már csak azért is, hiszen nekem szokásom kattogni az indusztriális förmedvények és agresszív fém közti biomechanikai technológián…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.