Talán magának az oldalnak is, de főleg nekem nagy restanciám, hogy csak most mutatom be a váci illetőségű Patrióta zenekar tavaly év végén megjelent első nagylemezét.
Ami a legfontosabb tudnivaló róluk, hogy két alapítótagja és megálmodója van a csapatnak, Berczelly Csaba (Bero) – ének, akusztikus és basszusgitár, valamint Szabó Attila (Attis) – gitár, akik egy pár „lexikonagyú” metalhívőnek már ismerősek lehetnek korábbi formációkból (pl. Jericho, Wellington, Nemesis, Bulldózer, Varga Miklós és a Band, stb.), és akik ketten – hasonlóképpen gondolkodó sokoldalú szerzőpárosként -, nem éppen szokványos módon, először megalkották az album zenei- és szöveganyagát, és csak utána, az élő fellépésekhez kerestek maguk mellé társakat. Ők, Terman László basszusgitáros és Horváth Ádám dobos lettek.
A Patrióta zenészei két remek trükkel varázsolnak nagyot: Az egyik, hogy a zseniálisan megfogalmazott szövegeik által, (amelyek „rásegítéseként” bátran nyúlnak magyar költők műveihez is, és ezeket sikeresen dolgozzák be a saját gondolatviláguk szülte soraikhoz) nagyon óvatosan és furfangosan, ékeket helyeznek a rendszer fogaskerekei közé, bízva abban, hogy előbb vagy utóbb meghibásodást, jobb esetben leállást okozhatnak.
A másik pedig, hogy a nemzeti vonalon belül, abszolút rendhagyó (nagy arccal írhatnék úttörőt is) módon a zenei kifejezéshez a nyolcvanas, kilencvenes évek rock és metal hangzását használják ihletként, és ráadásul a nehezebb, technikásabb megfogalmazást választják. Hogy csak egy pár nevet említsek az akkori dallamosabb közegből, pl. Van Halen, Joe Satriani, Poison. Ráadásul ezeket a témákat jónéhány helyen még többszólamú kórusokkal, ízes, de végtelenül precíz szólókkal, sőt Hammond orgonás betétekkel is megtámogatják.
Az „önstúdiós” felvétel megoldása ide, kisszobás éneksávok oda, a megszólalás is – valamilyen csoda folytán – tökéletes, és ezen azért el lehetne gondolkozni, hogy a nagystúdiós albumok akkor miért nem nagyságrendekkel jobbak ennél a lemeznél.
Egyszóval nagyon kellett már a nemzeti rockzene színterének ez a „forradalmi” friss hang, mert lassan kezdett a helyzet kísértetiesen arra hasonlítani, amit az egyéb honi nyári rockfesztiválokon már megszokhattunk, hogy évről-évre ugyanaz a bő egytucat csapat szaladgál körbe-körbe – bevált, nagy névként -, az országban mindenhová.
Uraim, minden tiszteletem!
Ezt mindenkinek hallani (és érteni) kell, ébredjetek!
Formabontó módon az egyes számokról, a szövegíró Bero gondolatait másolom a cikk végére.
„Mondd meg, Isten!”: Az első Patrióta dal. Ezzel „futottunk be”:) Egy ártatlan népi mondóka, a Gólya, gólya gilice hard-rockba csomagolva, mondanivalójával a XXI. századi magyar valóságra aktualizálva.
„Hiszekegy 2008”: Ez a Hiszegy elferdített változata. Néhány fogalom, kifejezés összegyűjtve, hogy mennyi mindent „kell/kellett” elhinnünk az elmúlt 20-30 évben. Mindez brutál zenei háttérrel.
„Hirdetés”: Egy sötét látomás a sötét magyar jövőről, a magyar történelem jó és rossz szereplőinek szájába adva, újsághirdetés formájában. Ez kicsit bonyolultnak hangzik, de hát nem is a Blikk-olvasóknak szántam! A zene egyszerű, dallamos, visszafogott, a refrén megdörren, éneklésre, csápolásra ösztönző.
„Sehonnai bitang nemzet”: Punk-rock zene, négy akkord. Sokadik nekifutásra sikerült erre a zenei alapra szöveget találni. Végül a felhőtlen, lendületes muzsikára nem éppen vidám téma került. A ma még mindig hivatalos magyar származáselmélet, honfoglalásunk, államalapításunk nyers, rockzenébe tömörített megfogalmazása. Ahogy „ők” mondják.
„Magyarnak lenni így is jó”: Ez is refrén-centrikus dal, szinte válasz az előző nótára. Mi vagyunk a „Sehonnai bitang nemzet”? Nem baj! Magyarnak lenni így is jó!
„Őrizd a lángot!”: Ez a Patrióta zenekar Trianonra emlékező dala, Varga Miklós vendégszereplésével.
„Kódolva”: Ez már a metál határát súrolja. „Szélsőségesekről” és „szalonképesekről” szól.
„Oly korban élsz”: A szövegét, Radnóti Töredéke ihlette. Úgy is mondhatnánk: „Töredék 2008”. Ebben viszont a remény, a túlélés is megjelenik.
„Ne félj, pajtás!”: Heavy rock’n’roll, politikai témájú szöveggel. Kicsit viccesen, gúnyosan tekint a közelmúltra és a jelenre. Koncertjeink záródala.
„Látod az utad”: Zeneileg és szövegileg is kicsit kilóg a sorból, hiszen lírai a hangvétel, akusztikus és billentyűs a kíséret. A „saját útról” szól, amit fel kell ismerni és amin el kell indulni, személyes élményekkel színezve.
„Petrovics ítél”: Ez egy kísérlet, bónusznak is tekinthető, csak lemezen hallható, koncerten nem játsszuk. Szavalt vers, akusztikus és rockzenei aláfestéssel. Egy korábban elkészített verses CD-ről vettük át, majd a hangzást hozzáigazítottuk a Patrióta albumhoz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.