„A Zerstörer 1936A-osztályú rombolók, vagy ahogy a Szövetségesek ismerték, Narvik-osztályú rombolók, német rombolók voltak a második világháborúban. A Zerstörer 1936-osztályú rombolók alosztálya volt… …inkább könnyűcirkálókra hasonlítottak, mint tipikus rombolókra. A 150 mm-es ágyúk használata szokatlan volt a rombolóktól, melyeken általában 120-127 mm-es lövegek voltak. A rombolókat úgy tervezték, hogy első lövegtornyukban ikerlöveg fog helyet foglalni, de mivel az ikerlövegek nem voltak készen időben, a hajókat kezdetben egyszerű lövegekkel szerelték fel.”
A német Zerstörer militarizmusa nagyjából olyan mély berkekből hasad fel, mint amilyen távlatokba haladni próbál. A csapat nem mai összeröffenés, hiszen az idő haladtával, a nem is olyan túl réginek képzelt 1998 is egyre távolabb kerül, főleg ha mindezt egy Detmold nevű kisvárosban éljük meg. Zerstörer barátságosan szólva is nem kapkodták el a dolgot, hiszen a debüt nagylemez beszédes címével (Panzer Metal) 2002-ben dobták piacra… ez a kapitalista jelző amúgy kicsit túlzás volt, hiszen limitált szerzői kiadásról van szó, és az új lemez, mely idén alakít magának új bombatölcséreket háború és mindennapok keményítette pihe-puha és folyékony lelkünkben sem fog túl messze menni – erre utaltam a bevezetőben is. Logikusan felmerül a kérdés, hogy akkor mit is csinálhatnak a tagok; A, biztosan rengeteg projectjük van, és azokon dolgoznak – nos, a Hailstorm nevű formáció lényegében a Zerstörer elődje, csak közben két állandó tagra csökkent, ahogy a kritikánk tárgya is. Amúgy ez a köszöngető vihar és égszakadás demókban és EP-kben gondolkodik. A dobos vendégzenész – M.P.G. (Sebastian Schlüter), aki több bandában is adja a ritmust, de egyik se annyira kiemelkedő komolyságú hogy szóvá tegyük, avagy az egész bagázs az underground körökön belül rója halmazelméleteit. S akkor még maradt a b, lehetőség, hogy esetleg egyéb elfoglaltságaik lennének, amire vonatkozóan nincsenek információnk, de egy biztos; nem a dalok megírásának ereje vehette el az idejüket…
Hiszen a Declaration Of War megnyilatkozása, ahogy címe is jelzi, egységében egy militarista csapás gyors és lassú részek váltakozásával. Hatások mellett szinte bármelyik kicsit is harc és háború orientált csapat megemlíthető, bár azért akadnak néhol egész old school húzások is, így a Celtic Frost, Venom, Bathory és korai Slayer mellett olyan reinkarnációk is, mint a Bewitched, Nocturnal Breed, Gehennah, Bestial Mockery és társaik, amúgy pedig iszonyatosan hadakozó és rideg gépcsoda. Pusztítás terén is felmerülnek még beszédes nevek, mint a Deströyer 666 vagy az Abominator illetve a japcsi Abigail. A dalok amúgy egyszerűek, rombolóak s leszámítva pár nagyon lassú cammogó omlást (amelyek nagyon puritán és létből kiszakadt konstrukciónak mutatkoznak) és eltalált szólót, a Zerstörer zeneisége és tudása erősen pár perspektíván hajlandó csak haladni. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen pontosan azt kapjuk, amit az erősen II. Világháborús logó és borító felismertetni akar; emlékezés, becsület, rend, halál és múlt – avagy nem véletlenül hangsúlyozta velük kapcsolatban több médium is az NS jelenlétét, de a militarista black metál mindig is annyira érem két oldala volt ilyen téren, hogy én ebbe a diszkurzióba még véletlenül se mennék bele. Elég legyen az, hogy súlyos és romboló repesz manifesztációt kapunk, misztifikálva a rideg halált és a háború önkényes törvényeit.
Nem kiemelkedő anyag, de mint minden ilyesminek, így ennek is megvan a maga varázsa, a külsőségek megfelelőek, ahogy a hangzás is sivársága ellenére szépen szólal meg, a mélységet és a brutális felszínt egyaránt érinti. Aki vevő a háború borzalmaira, ágyúk és karabélyok hasadásaira, annak ez is könnyedén betalálhat, nem is tudom mással zárni, mint: Hail war and destroy the world!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.