Ismerkedésünk záloga a francia Svart Crown, amely a black és a death thrash között mozog komplexen, az Ages of Decay az első debütjük, melyet tavaly adott ki a Rupture Music (nem túl korrekt húzás a teljes booklet és az írott CD kombó…), melyet a 2006-os Bloody Crown demó előzött meg, amúgy pedig csigazabáló barátaink 2004-ben röffentették össze a kliséktől korántsem mentes (csak vess egy pillantást a borítóra és a korong címére, nem is beszélve a dalokról). Ettől függetlenül a 10 nótával és 45 perccel felfegyverzett egyház ellenes 10 inches szeg, durván és mohón mélyed a keresztfába…
Komplex zenei tudás és technikás előadás jellemzi az angyalok rothadó szárnyait, melyben éteri fényekben a már említett thrash (korai Slayer-es témák) és black metál szépen evez az alapvetően halál fém orientálta ösvényen. Nem egyszer jut eszembe a Morbid Angel vagy a későbbi lengyel Behemoth neve, és a svéd Necrophobic is itt-ott beugrik. Alapvetően súlyos és kemény muzsika rengeteg érdekes leállást és kiállást tartalmaz, a vokál inkább hörgés mintsem károgás, és a lassú részek már-már a depresszív és melankolikus fémek halmazát súrolja. A hangzás korrekt, a booklet pedig a szokásos véres, bordó láncos, bibliai utalásokkal teli sátán és Halál fasza koncepciót adja közre. Nem egy hihetetlenül kiemelkedő anyag, de érdemes odafigyelni annak rá, aki kedveli a Satanica óta bekövetkezett Behemoth váltást.
Mivel is zárhatnék? Talán hogy rövid voltam? Sebaj, aki érteni akarta a Svart Crown zeneiségét, az ennyiből is érteni vélte és amúgy is, nagyon keveset leszek gép előtt, kevés cikket olvastok tőlem a nyár folyamán, ennek lehet örülni is, meg siránkozni is, de lényegében a Ages of Decay egy érdemes anyag a befogadásra, s csak azt sajnálom, hogy írottan kaptam meg a CD-t…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.