Az engem erősen Katatonia külsőségeiben tetszelgő-emlékeztető Belga zenekar első komolyabb próbálkozása a Halfway to Nowhere. A Möse amúgy nem egy mai horda, bár évek terén múltjuk beszédes, a felmutatott anyagok térképe erősen silány; 2005-ben egy két számos vergődés, majd egy évvel rá egy közös split a Hog Mountin-nel (hasonlóan mély és maszatos cammogó haldoklás az is), tavaly pedig végre a nagylemez, amelyet mondanom se kell, a Solitude Productions dobott piacra. A Möse egyetlen érdekessége még hogy a tagok mindegyike játszik és játszott a Neuthrone-ban és a Thee Plague of Gentlemen-ben. Nem ismered őket? Sebaj, annyira sokat nem vesztettél, a Möse zeneiségével megegyező iszapos, búskomor doom zenék azok is…
….s lényegében ezzel el is mondtam mindent, amit a három Belga művészúr zenéjéről tudni illik, természetesen korántsem annyira beteg, és nem is tekinthető sludgecore-nak, mint a Heavy Lord, ez egy teljesen más perspektívából közelíti meg a halál és az elmúlás fogalmát, sokkal mélyebb értelemben és horizontban figyeli a befókuszált szenvedés és gyönyör kéjes hatalmát, s nem más ez, mint egy keringő a magaslaton, alattunk kövek hullanak a mélységbe, ahol a törött és repedt tükrök szilánk tengere tajtékzik. Zuhanás ez, csukott szemmel, mélyrepülésben érzékien és érzéketlenül egyszerre, feladva az életet és átadva magunkat a semminek vagy éppen a valaminek. Fellelhetőek a tipikus doom részek, ahogy vegytiszta sludge hempergéseket is kapunk helyenként, de az egészet egybenézve inkább a kettő kísérlete sok fájdalommal meghintve, s bár semmi köze sincs lényegében a már cikkem előtt említett Katatonia-hoz, mégis kicsit hasonló hangulatot fejez ki, s nem csak a külsőségeiben, amik remekül sikerültek, és gyönyörű nyomdai munkát rejtenek – talán kicsit túl szép is ehhez a fajta haldokláshoz. A korong fényes nyomata és a belső booklet melankolikus és semmibe eső képei jól mutatják azt a fajta rejtett értéket, melynek zenei palettája egészen az epikus jellegű Cathedral-tól egészen a Palmer féle kísérletekig terjed, burjánzó és vergődő haláltusa, illetve közel egy óra hezitálás a penge, a gyógyszer és a kötél között…
…ébredés az ágyban, bekötött huzalokkal és pityegő hanggal erősítve a realitást, újra nem sikerült, megint a földön vagyok köztetek, újabb napok, újabb döntések, újabb kísérletek az elmúlásra… nos, ez a Möse.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.