Az amerikai Jungle Rot korántsem csenghet ismeretlenül a death metál halmazok szerelmesei előtt, a dzsungel és malária adagolta vakcinás rothadás 1994-ben alakult Kenosha-ban. A korai kezdés ellenére a What Horrors Await csupán a hatodik nagylemez, s bizony ebből nem nehéz leszűrni, hogy a srácok igencsak nem kapkodják el. Ennek okai talán abban keresendőek, hogy nem egy zenészt használtak már el, s lényegében Dave Matrise (ének – gitár) kivételével minden poszton volt már csere (jelenleg is a basszeros pozíciót vendégként a Fleshgrind-os James Genenz látja el). Zeneileg a Jungle Rot soha sem volt tekinthető színtiszta death metálnak, hiszen alapvetően zenéjük vontatott, lassú, cammogó, némi HC és thrash lökettel vegyítve a lassú erjedést.
A Jungle Rot csak pár fokkal lenne modernebb és ráfoghatnánk a deathcore jelzőt, ám az amerikai srácok kitartóan ragaszkodnak az old school death metál egyik szegmenséhez, a lassú cammogáshoz. A What Horrors Await semmivel se másabb, mint a többi korongjuk, talán egy kicsit változatosabb és összetettebb lett, de ezt leszámítva ugyanazt a képletet vázolják fel, ez pedig a Six Feet Under (volt is közös túrné, Chris Barnes nehezen talált volna náluk jobb előzenekart), aztán megemlíthető még a korai Pro-Pain földműves jellege, némi későbbi Obituary és Slayer, Destruction (feldolgozást is passzítottak fel zombi kommandósaink) és kész is a nehézkes képlet, mely kétes színben csillog a fiolákban, pezseg és gőzöl, s persze ha rajtuk múlna, akkor ölne is. Összesítve tehát a death metál egy groovosabb és lassabb vérfertőzését kapjuk (talán kivételt képez a End of An Age vágtája), amiben a HC és thrash elemek is tetten érhetőek. A szövegkoncepció mit sem változott, háború, borzalmak, halál, kínok és kínzás, fegyverropogás és bombatölcsér, avagy a post-modern Vietnám…
Szólókat most sem kapunk túl sokat, és ahol van is, ott sem annyira odavalónak hat (erősen korai Slayer szerűek, csak ninyenek annyira az alapokra feszítve), a sebesség pedig csak ritkán lesz gyors, alapvetően középtempó, vágta, szaggatás, lebegés és cammogás a dzsungel fogságában, ahol az egyetlen valós kiút a már ezerszer lerágott létezéselméleti végtermék, avagy a Halál!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.