„Minden győzelemre végül vereséget mér a halál. Ez az egy biztos. De vajon a vereségek véget érnek-e a halál győzelmével?”
/O’Neill – Amerikai Elektra/
A cseh Stíny Plamenů nem egyszerű csapat, no senki se gondoljon valami világot megváltó dologra, lényegében a svéd black metál stílus jegyeivel dolgozik a Plzen-i csapat, mely 1998-ban alakult és Naga Productions segítségével jelent meg idén szeptember elsején. S hogy miért nem egyszerű az alapvetően az ötödik nagylemezt kitermelő inkább rideg dallamokkal, mint valós agresszív gyűlölettel dolgozó horda?
A csapat neve magyarul annyit tesz a lángok árnyékai, amely a Stíny Plamenů kontextusában talán annyit takarhat, hogy a csatornából kiömlő fekáliák és szennyvíz árnyéka, ugyanis a koncepció immáron alakulásuk óta az a végeláthatatlan hálózat, amely utcáink alatt tekereg bűzölögve. Erre utal a borító is, amely engem a Villon-i káoszra emlékeztet és az imént már említett használt és öblítések tartalmát zúdítja az utcára nyílt fedelekkel (elég csak a lentebbi zenekar fotóra nézni, vagy meglesni itt a 2009-es fotózást…), a lemez címe pedig halott kamra, szóval mindennél érezni vélem a bűzt, ami nagyon true, s ha belegondolunk valóban egyedi ötlet, mocskos, koszos, valami, ami ember utáni (szó szerint), sötét és visszataszító. De hogy ebből hogy lehet halmazt építeni 11 éve? Lehetséges, hogy a tagok némelyike a szennyvíztisztítóban dolgozik… bár a művésznevek némelyike is beszédes, főleg a pagan Panychida formációban is gitározó Lord Oblomov-é. Amely egy Goncsarov mű főszereplője, és egy olyan férfiről szól, aki gyermekkorának semmittevő vegetációját keresi későbbiekben is és abba is süllyed bele – feltalálja az oblomovizmust, mely lényegében a nihilizmus egyfajta örömmel se teli halmaza – a felesleges ember, kinek létezése nem csak mások, de önmaga számára is lényegtelen, magyarul semmit se tesz, csak alszik… de erről bővebben itt is olvashatsz. És hogy ne vesszen el az érdeklődő az esetlegesen felmerülő világirodalom kánonjában, lássuk mit hoztak össze a cseh srácok.
Mint már a bevezetőben utaltam rá, a svéd vonalat képviselik, ami annyit takar, hogy inkább rideg dallamokat kapunk, mint igazán mély gyűlöletet és agressziót, s néhol hallani egyszerű ritmusokat, amelyek mintha a csatornából szólnának, mint pl. a Litinový teror-ban is. Természetesen a dalok nagy része gyors, de azért akadnak lassú massza vánszorgások is, és egész kitisztult magával ragadó részek is. Lényegében a Dissection-t lehet érezni leginkább, későbbi Marduk-kal keverve, amiben az Ancient-től a Dark Funeral-on át egészen a Setherial és a Naglflar-ig nyújtva a szennyvíz és a csapadékvíz-elvezetők hatalmát. A dalok komplexek a hangzás és a külsőségek pedig leszámítva a gumicsizmás festett arcokat, amint éppen Plzen lakosságának pisijét-kakiját szagolgatja a négy elvetemült, korrektnek és nemzetközi színtéren is helyénvalónak látom. A nyelvi nehézség sem zavaró, amúgy sem lehet sokat érteni a Lord Morbivod fröcsögő károgásából, őt amúgy ismerhetjük a War for War projectjéből már (felelevenítés a lap alján!). A nóták nem hajlanak az unalomba a rengeteg váltás miatt, bár lehetett volna erőltetni a több lassú részt, hiszen az ilyen leállásoknál és középtempós aprításoknál éleződik ki az a tipikus cseh-svéd hibrid, amelytől a fura nevű Stíny Plamenů egyedinek tűnő produkcióval igyekszik előrukkolni…
…nem is olyan rossz végeredménnyel. Természetesen nem csinál egy fecske nyarat, így a Mrtvá Komora se más, mint egy jól sikerült black metál korong, amivel 15 éve kultikussá lettek volna, ma meg szépen beépülnek a scene erősebb halmazába. De legalább ötletesek, ha legközelebb a szükséglet után a lefolyóban lesed hogy nyeli el a víz személyes matériád, akkor gondoljatok a csehekre, haha!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.