1992-ben, San Diegoban alakult meg ez az öttagú (kissé idétlen nevű) power metal zenekar. Nem sok tagcsere volt életükben, mindössze két dobos, és egy gitáros hagyta el a bandát. A Science of Annihilation az 5. lemezük, az első még 1998-ban jelent meg. Korábban még nem találoztam a nevükkel, a nyomtatott hazai rocksajtóban sem volt velük még interjú, talán a 2003-as, Darker than Black című lemezükről írtak, amit azóta sikerült megszereznem, akárcsak a negyedik, Hell Destroyer című, 2007-es alkotást. Már azokon a lemezeken is kialakult stílusa volt a csapatnak, a Painkiller korabeli Judas Priest stílusában nyomták, némi amerikaias, konkrétabban Iced Earth-jellegű dallamokkal fűszerezve (itt persze a ripperes Fagyott Földre kell gondolni, Sean Peck énekhangja szinte egy az egyben ugyanaz.)
Milyen is lett a Science of Annihilation? Ez egy olyan lemez, amiről sokat nem lehet írni. Nem újították meg a világot, nem csináltak semmi különöset, sosem hallottat. Egyszerűen csak egy káprázatosan jól sikerült korongot tettek le az asztalra. Egy szteroidokkal felpumpált Painkiller rohanja le az embert a san diegoi zenekar 5. albumán. Száguldó tempók, pengeéles, brutális gitárhangzás, halford-szerű ének (igazából ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy Ripper vagy esetleg Ralf Scheepers nyomatná Sean Peck helyett, a jó öreg Robi bácsi talán ma már nem lenne képes erre a powerre.) Időnként zúzós középtempók teszik változatossá az albumot, a Black River Falls dallamosabb középrészében még King Diamond mestert is megidézi Peck.
Elsőre talán nem annyira könnyen befogadható a lemez, irgalmatlan betonozás dübörög végig, de pár hallgatás után megjelennek a dallamok is, és szépen rögzülnek. Nekem többször is olyan érzésem volt, hogy a fiúk sokat tanultak Jon Schaffer-től, időnként Iced Earth-ízű megoldásokkal is találkozunk, különösen az utolsó, egymásba vezetett, 3 szám hajaz nagyon a Fagyott Föld világára. Egy szónak is száz a vége, széles terpesz, léggitár, headbang, ördögvilla és Science of Annihilation!
Felállás:
Sean Peck – ének
Dave Garcia – gitár
Anthony Wayne McGinnis – gitár
Mike Giordano – basszusgitár
Norm Leggio – dob
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.