„…beletörődik ebbe az élethosszig tartó visszafejlődésbe…”
/Thomas Bernhard – Korreptúra/
Volt nekünk egyszer hajdanán egy Cadaveres De Tortugas (teknősbéka tetemei) nevű székesfehérvári formációnk 1993-tól egészen 2005-ig, majd a csapaton belüli igazságtalanságok (nem térnék ki Körmi dolgaira – hiszen nem szeretnék vitát ebből; aki ismeri a storyt, az tudja mire gondoltam, aki pedig nem, nézzen utána fórumokba) miatt végül feloszlott egy hazai színtéren meghatározó jelenség. Ebből lett később a Cadaveres (Körmi vezette – s koncerteken nem egyszer lőnek el ismert Cadaveres De Tortugas dalokat, ami nem éppen a legkorrektebb húzás) és a maradék utolsó felállásból a ManGod Inc. … A srácok direkt nem abban a zenében kezdtek el utazni, mint amiben előtte ténykedtek, de azért a gyökereket így sem tudják letagadni, s merül fel az olvasóban mellékesen, minek írok egy két éves lemezről? Mert úgy gondolom érdemes előszedni és átrágni újra és újra, már csak a rejtett értékei miatt is…
Szóval, mint már utaltam rá, ne számítsunk egy Cadaveres De Tortugas reinkarnációra, hiszen alapvetően a ManGod Inc. zeneisége az 50’-es és 60’-as évek atmoszférájával kecsegtet igazán mai halmazokkal körülzárva és az egészet áthidalja a kísérletezés és az új partok elérése. Hatások és stílusok egyaránt érzékelhetőek, tehát nem beszélhetünk valami hatalmas egyéniségről, ám mindenképpen egy olyan palettából kezdtek festegetni, ami eddig nem igazán volt ismert idehaza. Hiszen alapvetően már említett régi idők pénzzel és vérrel fedett utcáinak és felhőkarcolóinak árnyékában zajló mocsok és romantika keveredik itt a blues és a nagyon mai hard rock-kal, amely lényegében metálnak hat, s valójában az is.
Olyan nevek merülnek fel a közel 42 perces anyag hallgatása közben, mint a Metallica (Load és Reload bluesosabb koszolódásai), I Am Blood, Alice In Chains (a kutyás korong atmoszférája rengeteg helyen érhető tetten) illetve a Coal Chamber (elsősorban a Chamber Music érzékelhető), ahogy a Soundgarden is (a Superunknown stílusában) nem is beszélve a Danzig világáról, ám mellé tehető még sok fanyarú rádió zene és ilyen-olyan punkosabb-poposabb-groovosabb rock zene és a kesergőbb gothic szeletei, ahogy Johnny Cash neve is és még akkor egy szót sem szóltam a rock’n’roll jellegű surlódásokról! Ez így összesítve szép kis kotyvasz, ám megfelelően illesztgetve a megadott helyükre egy hihetetlenül színes és utaztatós lemezt eredményez, amiben megtalálhatók kiállásoknál és néhány váltásnál az egykori teknősbékás múlt; pl. a Stubborn vége fele, de szinte minden nótában érezni a riffekben hogy masszív gyökerekből táplálkoznak. Mégis a kohézió disszonáns hangzavara egészet ad, s talán éppen ennek köszönhető, hogy számomra a ManGod Inc. amolyan húzós post-hard rock muzsika, aminek meg van a maga varázsa, garázsa és közönsége is.
Lehet siratni a Cadaveres De Tortugas-t, s talán kell is, de lényegében a csapat feloszlásával egy korszak is véget ért, s talán éppen a Near Life Experience-szel kezdődik meg egy új, amely jóval másabb, más árnyékből táplálkozik, más szíveket csavar ki és más a düh szintje és hatalma is benne. Keserűbb, mélyebb és mégis emészthetőbb zenét rejt, s bár én az Edge Records kiadványainak külsőségeivel többnyire nem vagyok megelégedve, akkor és ott maximálisan teljesítettek, ahogy a hangzás is vastag és masszív, amilyen éppen az efféle zenékhez illik!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.