„Tény és való, a pestis örömtüzei mind vidámabban és vidámabban égtek a halotthamvasztóban. Igaz ugyan, hogy egyik napról a másikra nem emelkedett a halottak száma. De a pestis, úgy látszik, kényelmesen elhelyezkedett a mágia tetőpontján, és mindennapos gyilkosságait pontosan és szabályosan végezte, mint egy derék tisztviselő.”
/Albert Camus – A pestis/
Kössünk némi barátságot, vagy inkább ismeretséget az orosz S.C.A.L.P. nevű formációval, mely 1991-ben alakult Orelvben, s idén új koronggal jelentkezett. A csapat mindössze 3 nagylemezt (kritikánk tárgyával együtt) rakott le arra a bizonyos asztalra, s nagy meglepetésünkre az egyik kedvenc kiadónk, BadMoodMan Music kiadja most az összeset újra, beleértve az In Memory Of Madness – The Early Years 1994-1995 best of-ot is. A S.C.A.L.P. jelentése amúgy egyszer skalp haha, másodszor pedig, Sense’s Calming At dead’s Lament Places – Az érzékek nyugalma a halottak sirató helyein… no, akkor mit játszhatnak? Természetes, hogy doom dolgokhoz van kapcsolódása, de annál sajnos egyben kevertebb zene is. Sajnos a zenekar weboldala teljesen halott és a myspace se működik (bár a napokban néztem, akkor éppen ment), így túl sok információt nem sikerült összevadásznom, de volt pár tagcsere és, mint a jobb doom berkekben haláleset is: Evgeny Rizhenock ének és basszus. Remélem a következő kritikámra, már megjavul az oldaluk és ennél többel szolgálhatok; addig is nézzük mi is a baj a 44 perces, full orosz nyelvű koronggal!
Talán az, hogy nagyon hibrid, a heavy és doom témák építkeznek itt a death és gothic elemekre, melyekben némi progresszív kötődés is repíteni próbál, és a hibridektől azt szoktuk meg, hogy korántsem eredetiek, de a sokszínű hatásnak köszönhetően energikus és intenzív elegyet kapunk. Nos, az új S.C.A.L.P. erről nem fog elhíresülni, hiszen annyira izzadság szaga van a dolognak, hogy az amúgy profi játéknak sem sikerült feledtetni a bűzt… Vontatott lépegetés az egész, néhány helyen tiszta kivetődéssel. A recept egyszerű, végy korai End Of Green-t és Paradise Lost-ot no meg megintcsak korai Amorphis-t, adj hozzá némi korai Gorefest-et és olyan heavy metál hordákat, amikben megvolt a lassú thrashes lüktetés. A The Last bonusz tétel amúgy egy az egyben erre épül…
A zenészek tudásával nincs gond, ám az összkép inkább vérszegény, mint jó. Hogy a BadMoodMan Music miért támogatja ennyire ezt a mára mindössze háromfősre apadt formációt, az jó kérdés, de azt hiszem maradjon az ő titkuk…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.