Az Adorned Brood németföldről érkezik, sok misztikummal, varázslóval és mágikus kövekkel a ropogó tűz körül. Kritikánk tárgya nem először és nem is utoljára újrakiadás terméke, a grevenbroich-i csapat 1993-ban alakul, s az Asgard harmadik nagylemezük, melyet megjelenésekor kiadott a Moonstorm, idén pedig újra a Black Bards Entertaiment, újrakeverve és kiegészítve két koncert videóval. A csapat neve amúgy a folk-pagan szerelmesei előtt nem ismeretlen, minőségi csapat, sok taggal és műfaján belül mozgalmas muzikalitással, bár idővel idegesítő lesz, hogy minden dallam ennyire simulékony és sehol sincs a nagy disszonáns kohézió.
A recept egyszerű, vegyél egy kevéske gondtalan középkori halmazt, egészítsed ki a tipikus ősgermán mitológia unprediktív mélységgel és monumentalizmussal, majd adj hozzá némi black-pagan és heavy-thrash masszát, s már meg is kaptuk a csapat tipikus védjegyeit. Sok helyen jutott eszembe a viking metálban utazó Einherjer neve, de a súlyosabb részeknél az Eisregen is. Az erős és húzós riffek a thrash súlyosabb heavy metal kombójával támadnak, mely olykor folkossá lesz, míg alapvetően alatta mennek a gazdagon hangszerelt népzene jellegű lépegetések, sok női és férfi dallamos énekkel, kórussal. Pár helyen szólókat is kapunk, és ha levennénk az Adorned Brood-ból a pagan elemeket, akkor egy dallamosabb thrash-blacket kapnánk, heavy-s megtoldásokkal. Nem tipikus folk csapat, hiszen erőteljes és komplex témák jönnek elő, de valahogy a népzene miatt árnyékban maradnak az egész korongon. Hasonszőrű még a Týr vagy az Ensiferum, Ingrimm, Heidevolk illetve a Korpiklaani…
Fogalmam sincs hajdanán 2000 körül mennyit is adtak ki a nagy millenniumot várva, így nem tudom azt sem, hogy mindez pénzéhes reklámfogás vagy valóban hiánypótló kiadvány, mindesetre túl sok panasza annak, aki a folkos pagan dolgokat kedveli, nem lehet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.