Mielőtt bármit is írnék a tatabányai Dirty Dogs első nagylemezéről, gyorsan elnézésüket kell kérjem ezen lemezismertető kései megjelenése miatt, de a Nagy Szellem a tanuja, hogy önhibámon kívül történt a dolog. A csapat lelkiismeretesen elküldte a CD-t szerkesztőségünknek, főszerkesztőnk tovább is postázta nekem (külföldön élek…), de sajna még a mai napig nem kaptam meg az anyagot. Szerencsére nem tudtam várni míg ideér és korábban letöltöttem az anyagot a csapat honlapjáról és azóta volt időm kielemezni a lemezt. Lássuk csak…
A csapat névválasztása erősen emlékeztet Magyarország egyik legjobb metal bandájára, igen-igen, az Akelára. Úgy gondoltam, hogy a banda majd mindenféle kutya-hasonlattal fog traktálni (kutyafüle, ebenguba, meg ilyen ostobaságok), de szerencsére nem ez történt. Persze vannak dalok, amikben előfordulnak az általamnál sokkal jópofább és találóbb hasonlatok, meg a csapat imázsa is erre épül, mindenféle erőlködés-erőltetés nélkül.
A zene a Tankcsapda–Sex Action vonalon mozog, ösztönös zúzás, igazi „élőben kell hallani” hangulatot árasztva magából. Ezzel nem arra célzok, hogy rossz lenne a dalok hangzása, de nem tudom olyan hangosan hallgatni, ahogyan azt szeretném 🙂
Mert hallgatom, hallgatom és nem tudom megunni. A refrének különösen tetszenek, kivétel nélkül mindegyik. Ez is csak azt az érzésemet erősíti, hogy élőben lehet ez az igazi.
A dalokat külön-külön nem kell kielemezni, mert az összes dal egy nagy egészet alkot, ami -szerintem- egy elsőlemezes bandánál elismerés kell legyen. Persze vannak kedvenceim, amiket meg kell nevezzek.
Első helyezett: Csont a kutyának. Tökéletes összhang a zene és a szöveg között, a legerősebb refrénnel megáldott dal az albumon, üt, de nagyot. Remélhetőleg a címzettekhez is eljut a dal üzenete.
Második helyen a lemezt záró Áldozz fel, pont azért mert teljesen eltér a többi daltól, mégis „kutyás”. „Kutyásan” darkos és rock-os. Egyszerűen jó.
A harmadik kedvenc pedig a lemez második track-je, a címadó Kutyaként élsz. Igazi bulis, veszett dal ez.
Nagyon sajnálom, hogy a CD külalakjáról nem tudok beszámolni, én az a fajta régimódi gyerek vagyok aki szeret elmerülni a borítók tartalmában. A letöltött mp3 is jól szólt a fülesben, de a CD az igazi, na.
A csapat debütalbuma bekerült a nagy kedvencek közé, természetesen kijár a 10 pont, ajánlom nekik, hogy a következő anyagukon legalább ilyen minőségű dalokkal rukkoljanak elő 😉
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.