„Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők!
Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban!
Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek –
Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása!„
/Szabó Lőrinc – Őszi éjszaka/
Az erősen klisé nevű Black Lotus, ha érdekes zenét nem is, de értékeset mindenképpen tartogat az epikus black metal rajongóinak, némi folkos kohézióval kiegészítve az igényes külsőségeket, melyben a barnás és fakó koszos massza tökéletes harmóniát alkot az elmúló őszi haldoklással. 2003-ban alakultak Victoria nevű városkában a kanadai srácok, a kritikánk tárgya, pedig a hét fős bagázs második nagylemeze, melyhez kiadójuk (Bleak Art Records) nagy reményeket kapcsol; a Borknagar-hoz és a Kvist-hez hasonlítja (ennyivel a régi Immortal-hoz is lehetne…), ez részben igaz is, no meg látszik a törődés; remek hangzás és csodálatos booklet.
Hogy ennek ellenére mégis miért nem érdekes, hanem inkább értékes? Nos, semmi igazán újat nem rejt a Harvest of Seasons közel 50 perce, az alapjai mindenképpen a régi sulis durva és kegyetlen norvég black metal, mely elegyet alkot az atmoszférikus lépcsőkkel és az egyszerre felemelő és depresszív pátoszokkal és epikus már-már heroikus elemekkel. Rengeteg csapat neve lehetne megemlíthető, de lényegében ugyanazzal állunk szembe, amivel nem először és nem is utoljára; egy stílust és azon belül is egy speciális műfajt-fertőzést kiszolgáló csapattal lettünk gazdagabbak, az igényesebb, értékesebb, komplexebb és értelmesebb verzióból. Ünneprontó voltam?
Na haragudj kedves olvasó, nem akartam, de azt gondolom ne az én szavaim, mondataim emeljenek fel, hanem maga a zene, mely töménysége és masszívsága ellenére rengeteg dallammal operál, és súlyos szárnyaival a pátoszok, és az ősz beteljesedésébe repít majd fel… hajrá!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.