Azért a nagy gazdasági válság és a döglődő hazai scene ellenére sincs mindig okunk a panaszra, el vagyunk mi látva zenekarokkal még egy olyan szélsőséges, és az undergroundon belül sem túl népszerű műfajban is, mint a goregrind. Ott van a Bestially Raped Till Dismembered, egyre többet mocorog a Paediatrician, van nekünk Limb For A Limb, vagy volt My First Knife, akik nemrég feloszlottak, s most a Vile Disgust képében egy újabb jelentkező is akadt, aki eme szellemiséget ápolja. A négytagú banda elég fiatal, mindössze 2008 tavasza óta léteznek, a Submissive Teen Sluts pedig az első demó, ami a 14 számával és húsz perces terjedelmével ebben a műfajban akár első nagylemezként is megállná a helyét, de teljesen mindegy, a feladatát így is-úgyis el tudja látni; azaz valamennyire megismertetni, bejáratni a nevüket. Hosszabb bemutatást nem szeretnék eszközölni róluk, nemrég egy interjúban megtették ezt ők maguk, ugorjunk tehát egyből a közepébe.
A képlet goregrind lenne brutal death metallal keverve; ahol furkósbot-egyszerűségű témák, sodró reszelések és blastbeatek keverednek sűrűbb darálásokkal, ehhez jönnek a pornográf, a gyengébbik nemet szexuális segédeszközzé degradáló elmebeteg szövegek; ultra mély, érthetetlenné torzított disznóröfögéssel tálalva. Az a fajta zene ez, melynek nem célja megváltani a világot, s a Vile Disgust is mindvégig megmarad a stílus kőbe vésett határain belül. Nincs szétcsépelve, inkább a brutális húzás viszi előre a számokat, a hangsúly pedig nem a technikai megoldásokon van, hanem azon, hogy lehetőleg minél jobban üssön a zene. A stílusban bevett intrók alkalmazását hál’ istennek nem viszik túlzásba, egy kis nyögés, röfögés, vécélehúzás, meg az Electric Torture elején egy villamosszék (?), és ennyiben ki is merül. Ennek örülök, mert bár az intrók e stílus velejárói, de roppant fárasztóak tudnak lenni. Ha nagyjából körül akarnám írni, akkor a következő neveket említeném meg a teljesség igénye nélkül: Stoma, Torsofuck, Aborted Fetus, Cock And Ball Torture, Abominable Putridity, Dead Infection, Choked By Own Vomits, vagy Vulvathrone, tehát azért masszívabb a zenéjük, mint a Gut-féle lassabb, tufább pornogrind. A leginkább bejövő dalok az Electric Torture, a Golden Shower Fever, Anal Creampie, vagy a Syphilis Soup, de a lehetőségekhez mérten elég változatos az anyag. A hangzás a házi felvétel ellenére jó, a gitárok elég vastagon szólnak, nincsenek kásává torzítva, és a lábdob csattogós hangja is belefér. Jó példa ez a lemez arra, hogy egy kis odafigyeléssel, érleléssel a kevés lé, vagy az itthoni körülmények ellenére is születhet ütős végeredmény. Ennél százszor hitványabbul szóló, műanyag cuccokat hallottam már dögivel, főleg, hogy sok esetben elég egy kellően gyomorforgató borító, s valami hálószoba-kiadó mögé áll bármely dobgépes amatőr zajtömegnek. A stílusán belül ez egy meglepően korrekt és jól sikerült demó, érdemes beszerezni az érdeklődőknek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.