Örömmel jelentem be mindazoknak, akik vevők a kísérleti és mégis monumentális muzsikákra Michal „Jelonek” Jelonek nevű lengyel fiatalember létezését. Lényegében zenészünk egy virtuóz hegedűs (mint nálunk Lajkó Félix) aki mindenképpen alternatív vonalat mutat a megszokott klasszikus zenei berkeken belül, ám természetesen Lengyelország északi jellege végett (gondoljunk csak a pár hete még aktív hidegekre, melyek olyan skandináv fagyokban tündökölt a lengyeleknél, mintha csak Norvégiában lennénk) mindezt új perspektívából közelíti meg. A debüt 2007-es, tehát három éves anyagról van szó, nem igazán értem miért késett ennyit a szintén lengyel Mystic Production a promó megküldésével, mindenesetre boldog vagyok, hogy beszámolhatok az annyira nem is mindennapi sikeres próbálkozásról. Emberünk amúgy 1989-ben diplomázott Andrzej Zuzanski professzornál klasszikus hegedűből, majd több komoly zenei projectben és hangversenyen is remekelt, és 2007-ben döntött úgy, hogy szóló projectbe kezd, tehát a zenei tudás meg sem kérdőjelezhető.
Lássuk, mit is rejt az anyag, melynek hangzása professzionális és a külsőségek is egyfajta post-modern klasszikus zenét sejtetnek, az is fogad; elektronikus alapokra fektetett csodálatos hegedű folyam, dallamos és szaggató gitárokkal megtámogatva. Feltűnnek más népek kultúráiból merítkező atmoszférák (India, Távol-Kelet és ismeretlen tájakról), ezt leszámítva teljesen instrumentális. A riffek többsége a doom és lassú death metalok témázgatásaiból építkezik, néhol heavy és gothic elemekkel keveredve, olyan hatást kelt, mintha mindenfajta vokál és kórustól mentesen hallgatnánk a Therion egyik legjobban sikerült albumát, a 96-os Theli-t, s ami a Christofer Johnsson esetében művészkedésbe és felesleges-giccses rejszolásba süllyedt, az Jelonek esetében életképes művészetet és önkifejezést nyer. Barátunk nem tagadta meg múltját és konzervatóriumát, így azt hiszem evidensek az olyan klasszikus zenei hatások, mint Tschaikowski, Bach, Vivaldi vagy Muszorgszkij, Beethoven illetve néhol érezni a lengyel népzenét vagy ott van pl. a sanzon jellegű Mosquito Flight.
A monumentális és magukkal ragadó dallamok hatással lehetnek olyanokra is, akik amúgy nem kedvelik a gitárcentrikus zenéket, ami valahogy így volt a korai Apocalyptica esetében is, azért a korai, mert az ő esetükben is idővel a művészetből művészkedés lett, de még mindig nem olyan szintű az elkurvulásuk, mint a Therion-éknál! A lengyel bagázs amúgy a reneszánsz és a barokk síkokból egyaránt sokat merít, ügyesen keringőzve az amúgy erősen ellentétes bázisok és tónusok között.
A rövid dalokból építkező, ipari és downtempo alapoktól sem mentes muzsika tehát kellemes perceket okozhat mindazoknak, akik vevők a különleges progresszív dolgokra…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.