Nem hiszem, hogy sokan emlékeznének a Brilliant Coldness Ukrán death metal hordára. Nem kavartak a luganski srácok túl nagy vihart a Poisoned Reality című második korongjukkal anno 2006-ban az Eternity Records gondozásában, mégis tavaly a Holland Apollon Records az újrakiadás mellett döntött. Mellesleg a 2003-ban követték el debütjüket Beyond Eternity címmel, azt pedig egy demó és egy split előzött meg (ez utóbbi a botrányos és ultrabeteg Goldprick). A keleti blokkból érkező death és thrash zenék többségének volt régen egy varázsa, amely nem csak a profizmusból eredt, hanem a mimézis félrecsúszásából is adódott, tehát lemásolták a nagy floridai hordák stílusjegyeit, de mégis valahogy más lett…
Az érdekes nevű (s valóban találó amúgy) Brilliant Coldness technikás death metálnak lett mindenhol feltűntetve, a dolog pedig úgy áll, hogy a négytagú horda érzékelhetően technikás, de inkább tekinteném ezt a komplex dolgot valamiféle progresszív buroknak. A Holland Pestilence és a Morbid Angel hatásai evidensek, de ezek mellett megemlíthető még rengeteg egykori old school horda jelenléte érezhető; Monstrosity, Sinister, Immolation, korai Cannibal Corpse, Pessimist, Necrophagist , Master, Obituary, Death és a Cynic. Gyakorlatilag minden kiemelhető lehetne, a remek dob témák, az eltalált szólók, az ugráló basszus, a gyilkos riffek, az öblös hörgés. A hangszerek használata professzionális, a külsőségekkel nem vagyok kibékülve, és a hangzás is lehetne jobb – valahogy nem folyik össze egy masszába; a hangszerek egymás mellett túlságosan is érezhetően surlódnak.
Lehet és érdemes is próbálkozni a csapattal, kellően rideg, briliánsan összetett és hibátlan komplex death metal, progresszív és jazz jellegű old school húzásokkal. Amúgy, pedig gondolkodtam, mit írjak az évhez, 2006-ot vagy 2009-et? Végül utóbbinál maradtam, hiszen a promót mégis csak az Apollon Records küldte…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.