Dim Vision / Nadir
A Visceral Experience In A Superficial World / Lotus Eaters
Ez a split még tavaly decemberben jelent meg, a debreceni Dim Vision és a budapesti Nadir zenekarok közös kiadványaként, és szabadon letölthető, illetve az igényesebbek fizikai formában is beszerezhetik a koncertjeiken, vagy mindössze postaköltségért megrendelhetik maguktól a zenekaroktól. A Nadirnak már nem ez az első ilyen megmozdulása, mind a legutóbbi nagylemezükhöz (Those Who Bought the Rain), mind a Step On Ittel közös splithez grátisz hozzá lehetett jutni; ami abszolút tisztelendő egy DIY szellemben működő bandától.
A sort a Dim Vision öt dala nyitja. Az Absence of Light egy mélyre hangolt groovy témával induló középtempós szerzemény; rögvest lejön belőle, hogy a srácok nem a tengerentúli bandákra jellemző komplex, gyors, témahalmozó death metalt művelik, inkább a hagyományosabb, kissé dallamosabb válfaját. A száraz riffek hallatán néhol a Benediction, néhol egy szólók nélküli Obituary ugrik be róluk; bár a repertoárjukba egy kis gyorsulás és néhány agyasabb/modernebb gitártéma is belefér, amitől változatosabb az összkép. Suta Bence éneke sem mindvégig öblös hörgés; több helyütt fellelhető egy kevéske hc-s kiabálás, illetve a groove-os, döngölős Escalation of the Crisis végén még egy dallamos énekpróbálkozásával is szembesülünk, ami nem újdonság tőlük, hisz már az Epidermis-en is volt ilyen szándék. De a legérdekesebb az Extreme Low Frequencies lett; ami a címéhez illően egy vaskos, mélyre hangolt belassulás nem kevés Crowbar ízzel – ezzel a dallal tulajdonképp nem járnak messze attól, amit a Nadir is csinál. A hangzás arányos és tiszta, a dalok érezhetően átgondoltak és összeszedettek; a 3XS felől érkezett Karsheh Nabil dobolása kellően erőteljes, szóval abszolút tartalmas hallgatnivalót nyújtottak.
A Nadir a Those Who Bought the Rain című előző lemeze kapcsán szerepelt már oldalunkon, a kritikájában több információt is megtalálni a zenekarról, így csak a lényegre szorítkozom. Négy dallal vannak jelen, ebből kettő újra felvett régi, a Lotus Eaters csak itt hallható, a The Prometheus Deception pedig ízelítő a készülő új lemezről. A Lotus Eaters mondhatjuk úgy, hogy a már jól ismert Nadir stílusban íródott; hisz a banda hatásai és irányvonala az évek során nem változott radikális mértékben; a pulzáló szaggatott riffelés, a komor, borult hangulatú középtempók és Viktor vérhányása régi ismerős. Ami feltűnt, hogy a lehetőségekhez mérten egy picit mintha még változatosabb lenne benn az ének, illetve a szóló is pofás. A The Prometheus Deception akár a Those Who Bought the Rainen is szerepelhetett volna, kőkemény darab, melynek szigorát csak a feltűnően melodikus dallamok oldják fel némelyest; bár a komor, rád telepedő súlyból nem enged a zenekar. Egy szám alapján nem akarok nagy megfejtéseket eszközölni a következő anyagról, mindenesetre ez a tétel nagyon jó. A két régi dalhoz nincs mit hozzáfűzni, mindkettő még a Dark Clouds-időkből került újra felvételre; a They Pull The Strings a Nadir lemetről – innen a banda mostani neve is –, míg a Diamond Cutter a Global Depressing Systemről való, de abszolút nem lógnak ki innen. A hangzás a Nadir esetében sem kifogásolható, és a zenei tartalom is ütős, úgyhogy érdemes beszerezni az anyagot.
Az érdeklődők alul a kapcsolódó hírek közt találnak bővebb információkat a split beszerzési lehetőségeiről.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.