A Thy Disease egy Anal Stench és Sceptic tagokat rejtő lengyel zenekar, mely ’99-ben alakult, s a biográfiája szerint odahaza nagyon szép sikereket ért már el. A megalakulás után rögtön turné a Vaderrel hazai pályán, szerződés a Metal Minddal, az év debütálása díj, fesztiválfellépések, stb.. Közben folyamatosan gyártották az albumokat az egyre növekvő rajongótábornak, a most taglalt anyag már az ötödik a sorban, s elődjéről, a 2006-os Rat Age-ről már lapunk hasábjain is olvashattatok. Nem tudom, Lengyelország határain túl mennyire ismertek, illetve nálunk kinek mond valamit a nevük, mindenesetre nekem ez az első találkozásom velük, egyik korábbi hanghordozójukat sem hallottam, úgyhogy nem is tudok hozzájuk viszonyítani, miben más, mennyit változott az itt hallható zene; egyszóval teljesen tiszta lappal indultak.
Papíron industrial death, amit játszanak, ebből az első jelző valóban találó; sok elektronikus betét, futurisztikus sampler díszíti, szövi át a zenét, s felelős az ipari hangulat megteremtéséért. A death metalból viszont nem sok mindent hallok itt, maximum pár gitártéma, vagy részlet esetében lehetne rájuk erőltetni ezt a skatulyát. A riffek nagy része simán elférne egy modern metal bandában, és Psycho éneke sem nevezhető hörgésnek, inkább a keménykedő szövegmondás illik rá. Ha mindenképp zenekarnevekkel kellene körülhatárolnom őket, akkor onnan érdemes kiindulni, hogy nem annyira lebutított és olcsó a zenéjük, mint a (The) Kovenanté, ugyanakkor messze van a Red Harvest hideg embertelenségétől és a Zyklon brutalitásától – még talán a Samael egyes dolgaihoz lehet legkönnyebben kapcsolni az Anshur-Za számait. A death jelző már csak azért sem helyes, mert a riffeket, megoldásokat sok esetben inkább olyan csapatokkal lehet rokonítatni a Zyklon vagy bármiféle death / black zenekar helyett, mint a Dagoba vagy a Sybreed, főleg a dallamos énekkel megspékelt modern szaggatásoknál. Ilyen a fogós refrénnel ellátott Fog of War és a Nightmare Scenario – itt a lábdobra ritmizált riffeket jól egészítik ki Psycho melodikus vokál témái, s képükben a korong legkönnyebben befogadható számait köszönthetjük. Amúgy a szögelős / aprítós pillanatok vannak túlsúlyban, néhol be lehetne erőltetni őket a honfitárs Vesania, vagy esetleg a Tidfall közé, de szerintem jót tett volna még pár fogósabb refrén, vagy valami egyedibb ötlet, mert ők sem tudják hozni 45 percen át azt a színvonalat, amely végig fenntartja a hallgató figyelmét, hamar kimerülnek a tartalékok és elveszti érdekességét a korong.
A lemez bónuszként tartalmaz még két feldolgozást, ezek egyike Madonnától a Frozen, amihez előszeretettel nyúlnak metalbandák, s itt egy vendégénekesnő is felbukkan, a másik pedig a Depeche Mode Sinner In Me-je. Nekem nem igazán jöttek be, a színvonalat nem sikerült ezzel feljebb tornászni, főleg a Madonna átiratot érzem gyengének, de lehet, hogy valakinek nagyobb örömöt tudnak okozni. Nálam ez egy hatost érdemel, aki pedig kedveli a Dagoba, vagy a Sybreed dolgait, illetve előnyben részesíti a lengyel bandákat, ismerkedjen meg velük.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.