Mikor kellett a svédeket félteni? Acéljuk kemény, tenyerük kérges, ujjaik fagy marta… így támad a fém horda, most éppen Exhale néven. A formáció 2004-ben hányatta önmagát a világra, s ha egy pillantást vetsz a számcímekre és az album címére, no meg a borítóra, két dolgot vehetsz észre, rövid címek és dalok illetve az egészet átissza egyfajta társadalomkritikai maszlag. Mire jellemző ez? – teszi fel a kérdést a pityókás fizika tanár; No mire? Hát a grindcore-ra és társaira Ödönke… Négy éve már megjelent a debüt, mely hasonlóan dühös és agresszív zajhalmaz volt.
Az Exhale zenei körei a későbbi Napalm Death, Pig Destroyer, Repulsion, Brutal Thruth és Rotten Sound némi HC és noisecore, punk és gore háttérrel. Szép kis massza, s bár elsőre old shoolnak tűnik a dolog, azért ez korántsem Terrorizer – World Downfall-ja 89-ből, haha. Sok helyen ugrik be a napjaink Extreme Noise Terror-ja és a Toxic Bonkers-ére, de meglehetne említeni a Nasum vagy a bohóc Burn the Masses nevét. Ami meglepő, hogy néhol teljesen sludge riffeket hallhatunk, amik kicsit punkosan, kicsit Black Sabbath nyomásként, csak úgy elpattannak, s már ütik is tovább a tipikus core pergőket.
Komoly darálógép ez, meghökkentő váltásokkal és rengeteg féle fertőzéssel, melyek elsőre nem tűnek fel, de pár hallgatás után érezni lehet, hogy bizony a svéd srácok az acélt is szeretik és a vegyesfelvágottat is…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.