Az Autumn Twilight pályafutásást 2000-es megalakulásuk óta nyomon követem. Indulásukkor női énekkel és szintivel megtámogatott gothic metalt játszottak, majd folyamatos tagcserék következtek, s albumról albumra megfontoltan haladva eljutottak a dark/gothic rockig. A zenekar jelenlegi tagságát az alapító énekes/gitáros/dalszerző Kiss Péter, a szintén alapító Csekk Tamás basszusgitáros, a Holt Költők Társasága-ból ismerős Mándli István gitáros és a Land of Charon-ban is szerepelt Farkas János dobos alkotja. Talán ez egy olyan formáció, mely mostmár huzamosabb ideig együtt tud maradni.
Az ismeretető tárgyát képező Sequel a zenekar harmadik nagylemeze, melyre azt szokták mondani, hogy fontos jelentőséggel bír. A cím (fejlemény, folytatás, következmény) utalhat arra, hogy az eddigi alkotásokból most jutottak el oda, amit igazán magukénak éreznek. A legelső, ami szembetűnik, az a borító. Ezzel nem vagyok kibékülve, nem tetszik. Maga az évgyűrűkbe ágyazott logó jó, de a többi részén lehetett volna még javítani bőven, én egész másmilyet képzeltem volna el hozzá. Ennél persze fontosabb a zene, azzal viszont nincs probléma. A Sequel 11 dalt tartalmaz közel 45 percben, közülük három (Believe in Faith, Dreamessence, Hopes & Doubts) már ismerős lehet a lemezt megelőző Believe in Faith EP-ről, valamint szokásukhoz híven két rövidebb, instumentális tétel is készült (Flow és Amen). A hangzás teljesen jó, Jaya Hari das remek munkát végzett az Audoplanetben, szellős, légies, szépen effektezett gitárok, kivehető basszus, olyan, ahogy egy elektronikamentes, gitárokra épülő dark/goth lemeznek szólnia kell. Szokás hasonlítani a zenekarokat más, stílusukban ismert előadókhoz, szerencsére itt nem tudom azt mondani, hogy pont olyan, mint xy, megvan a saját hangjuk, stílusuk. A dalokat tekintve a középtempó az uralkodó, de lassabb tételek is előfordulnak, valamint a lemezt záró Amen-ben még duplázós téma is van. Érdemes a dalokat odafigyelve hallgatni, mert sok finomság bújik meg bennük, érződik, hogy nem tegnap fogtak először hangszert a kezükbe, értelmesen elhelyezett szólókkal is találhozhat a hallgató. A dalok, témájukat tekintve az álmokkal, élettel, reménnyel, hittel és emberi érzésekkel foglalkoznak, az egésznek van egyfajta transzcendens töltete. Nem csak azért vannak a szövegek, hogy mégis legyen valami, hanem mondanivalóval bírnak, ez pedig becsülendő. (Gondolom a mélyebb filozófiai ismeretekkel rendelkezők számára többet is mondanak, úgy tudom az ilyen jellegű utalásoktól eddig sem voltak mentesek.) Lehet furcsán hangzik, de számomra egy kellemes tavaszi naphoz épp úgy társ lehet a lemez, mint egy borús őszihez. Elég sokat hallgattam már a lemezt, mindegyik tétellel megbarátkoztam, de a kedvencem mindenképp a Dreamessence.
Ez a fajta zene nem számít ma divatosnak (nem tudom valaha az volt-e), így csak azok csinálják, akik elkötelezett hívei ennek a stílusnak (alig van Magyarországon zenekar, aki műveli…). Ezért is, s a zene minősége miatt is érdemes őket meghallgatni, aki nyitottak a lágyabb, hangulatos zenék iránt, azok számára kellemes hallgatnivaló lesz a Sequel.
(A lemez teljes egészében letölthető a banda honlapján.)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.