Ez a kissé magyar népmesékre emlékeztető logójú horda (mikor a madár hányja az indákat – igazán frankósan old school, haha – de nekem kellemes emlék az értékről és a mai elszart manga mesékkel szemben), na szóval mindez egy angol csapatot takar, a swindoni arcok a ’90-es évek rock-metál vonalát erőltetik, s a nyakunkon a debütjük.
Zeneileg valóban régiesnek hat, hiszen a gyengécske hangzás és külsőségek a múlt valós értékeiből merítve igyekszik érdekeset, vagy legalább is aktualitását nem totálisan elvesztett muzsikával előrukkolni az inkább HC vagy hatecore hordára emlékeztető nevű Eye For An Eye, amiért minden elismerésem. Hiszen újat nem kívánnak alkotni, de szépen táncolnak a mimézis holtudvarában úgy, hogy ez a keringő valóban értékesnek tűnhessen, ha másért nem, hát azért mert nem divat manapság a Corrosion Of Conformity vagy Kyuss féle stoner kosz és mocsokfürdő. Pár helyen érezhetően merítenek a Down és Alice in Chains féle maistream vonalból is, így van a dolognak valós aktualitása, de a filingről, a repülésről, a szállásról, no meg egy jóféle spangliról szól a dolog és nem az eladhatóság vagy pénz dominálta trendről. A nóták kellően mocskosak, húsnak és vonszolnak, miközben szépen repítenek is, avagy igazi stoner rock, aminek bár manapság van némi divatja, azért mégsem a trendek harcosai az angol srácok.
Kellemes meglepetés volt a Downfall húzós könnyedsége, egyszerű, de annál távolabb repítő lassú és hempergő rock’n’rollja, hiszen a Rising Recordstól a trendi fosokat szokhattuk meg. Szóval nincs mit tenni, tekerni kell egy ”kábítóscigarettát” (ahogy a jelen nyugdíjasai nevezik a panelek útvesztőiben nevetgélő tinik bálványát) és adni az érzésnek némi sörrel, vagy inkább mélyebbre húzósabb löttyel, haha. Éljenek a vasvillák, gördüljenek a kövek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.