A franciáktól megszokhattuk már a furcsa, beteg, igényes, és mély muzsikákat – valószínűleg a kultúrájukból és mentalitásukból erednek ezek a zenei leképzések, s ez alól a 2006-ban alakult Wedding in Hades se képez kivételt. A Brittanból érkezett sírások komor és búskomor elégiájukat 2007-ben egy demóval, idén pedig az orosz BadMoodMan Musicnak köszönhetően debüttel folytatták. A koncepció a gothic igazán mély berkei, melynek hátterében ott mozog a korai Paradise Lost, így tehát nem csak melankolikus tiszta éneket, de bizony morgást, hörgést és acsarkodást is kapunk a My Dying Bride és Katatonia kísérleti szárnyalásain kívül.
A mindössze négy ember alkotta merülés és repülés kohézió maradandó dallamokkal operál, melyek nagy része bennünk ragad, s mára – mikor a műfaj mondhatni kifulladt, szép kis meglepetés egy ilyen felbukkanó mélytengeri torpedó, mint a Wedding in Hades. Természetesen, igazán egyedit vagy újat ők sem röffentettek össze, de legalább hallani és érzékelni lehet, hogy igyekeztek. S nem is simán gothic metálról beszélhetünk, a hangzásvilág old school jellege végett a doom és death halmazok, sőt! – némi melodikus black metál is közös köröket rónak (amin nem is lepődöm meg a legénység projectjei végett). Természetesen a szövegvilág szegmensei a Poe prédikálta titkok, halál és temetőkön túli fájdalomtól mentesen megnyugvás döcögő hintója körül legyeskednek, de a hús romlottsága ellenére is fogyasztható némi sütéssel, főzéssel. A zenei koncepció a váltogatottságának köszönhetően több olyan nevet is eszembe jutatott, aminek nem sok köze van a gothic világhoz, ilyen pl. a Bolt Thrower, korai Gorefest és Entombed, no meg egy kevéske Black Sabbath vagy itt az igazán korai In Flames, illetve mélység szempontjából meg távpontnak a Mindrot nevét említeném meg…
A külsőségek kicsit puritánok, de nem is hiányoznak a klisék annyira a súlyos és búskomor haldoklás után, a hangzás tiszta és zakatoló, illetve ami meglepő egy picit talán a néhol felmerülő korai Type O Negative hatások illetve az erősen meglepetést keltő (legalább is számomra) Runemagick haldoklások, melyek újabb színt adnak ennek a fekete-fehér palettából dolgozó művésznek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.