„…beletörődik ebbe az élethosszig tartó visszafejlődésbe…”
/Thomas Bernhard – Korrektúra/
A legalább korai Immortal mélységeket és kietlenséget sugalló FrosTbounD szép kis meglepetés lehet annak, aki a neve és logója alapján ítél. A formációt fiatal fővárosi srácok hívták életre, a kezdetek-kezdete 2004, ahonnan aztán folyamatos változásokkal, tagcserékkel elérkeztünk a The Cross Shades címet viselő demóig, amely valóban demó, és nem csak azért mert mindössze két nótával döntik az őszre a tél csépelő és altató malmait, hanem mert egylapos puritán booklet, slim tokos megoldásban írott lemezen… a hangzás kielégítő (talán kicsit túl steril is – Noise Lab stúdió, illetve a basszus lehetett volna erősebb). Mellesleg a srácok úgy írnak levelükben a demóról: „…mintegy ízelítőként a banda további tevékenységéhez. E két számmal együtt készen van egy teljes lemezanyagnyi dal – e kettő a zenekar egy korábbi állapotának lenyomata, az újabb szerzemények megírásakor még inkább törekedtünk a változatosságra.”
Majd kiderül így lesz-e, mindenesetre nézzük akkor ezt a két dalt, a változatosságról pedig csak annyit, hogy a mellékelt szövegek nem bővelkednek túl sok fantáziadúsítással, avagy a tudás energia bombája nem robbant elég nagyot, hogy a tudatalattit is megnyissa, inkább is a már 1000x lerágott klisék újranyálazását látom, na de a zene! Bizony a muzsika a fentebb említett minden negatívum ellenére korrekt, valóban jól összerakott és megkomponált szimfonikus black metal, melyben gyakran észlelem a korai Dimmu Borgir, Cradle Of Filth és Capitollium megoldásait, picit leegyszerűsítve, de pl. a Limbonic Art vagy a korai …And Oceans szintjét meg sem közelítik. A gitárok néhol lehetnének erősebbek és a billentyűs a jó témák mellett állíthatná csillingelősebbre, vagy beleolvadóbbra a hangszíneit, mert több résznél is zavaróan jönnek ki, az amúgy korrekt dallamok. Akik ismerik a cikkeim, azok jól tudják, itt most egy képnek kéne lennie a zenekarról, ám ettől inkább eltekintenék, hiszen rombolóan hatna a műfajra és a kritikára is, igaz a 17 éves kifestett pandamacik stílusa is, és a FrosTbounD nagyon északi zenéje inkább az egyszerűre hajaz, mint az állatkerti medvékre. Amit ajánlani tudok neki, hogy zenéljenek, mert az jól megy nekik, illetve kerüljék a megszokott megoldásokat és szedjék magukat össze külsőség terén, egységet lássunk, ne egy szedett-vedett fiatal csapatot, akik megjelenésükkel komolytalanná teszik a műfajt (katt IDE, s megérted), még annak ellenére is, hogy amit kiadnak a kezük közül az korrekt, s a pontszámban a részemről volt egy nagy adag bizalom-jóindulat és segítőkésség is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.