Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek.
/Vavyan Fable/
A finn October Falls munkásságát azt hiszem nem kell bemutatnom, M. Lehto mester 2001 óta alkot, immáron a harmadik nagylemezzel jelentkezik. Segítségére volt V. Metsola – basszus és M. Tarvonen – dobok (utóbbi név rengeteg formációban vállalt már szerepet). A mindössze három számos nagylemez speciális szénnyomással jelent meg, kár hogy erről a promó maga nem nagyon árulkodik, s maga a fedő némelyik Burzum album borítóit jutatta eszembe.

Azt hiszem a helsinki formáció műfaja a dark metál keveredését jelenti némi black és folk-klasszikus és ambient tengerrel, így tehát a három részre szabdalt koncepció rengeteg komor és gyönyörű dallamot rejt, az igazán súlyos részek mélyre visznek, míg a zongorák és billentyűk émelyítő dallamai elvarázsolnak, elringatnak, s csak akkor ébredünk fel, mikor a morcos riffek és hörgő orgánum ránk szakad, zihálva menekülünk az elmúlásba, nem is beszélve a melankolikus akusztikus bontásokról. Hatásokról nem tudom van-e értelme beszélni, pár nevet megemlítenék, melyek eszembe jutottak, miközben a reggeli ébredés, a csendesen zokogó eső, a fák és a bokrok neszei közt elérünk a megbocsájtó tisztásra, ahol eggyé válhatunk a farkasok lelkével, a kövek merevségével, és a kéreg alatt rejtőző új élettel. Ilyen pl. a norvég Oberon, vagy az egykori német Empyrium vagy a germán neofolk Forseti, csak úgy mint a Nebelung, no meg a finn Tenhi. Az October Falls nem eredeti, nem egyedi, ám ennek ellenére olyan csodálatos muzsikát rejt, melyben nem lehet nem elveszni, így tehát nincs mit tenni…
.jpg)
…ússzunk az árral, egészen a finn hegyekig, apró forrásokig, elmerülve a monumentális dallamok tengerében, melyek mindegyike a Halálba húz le, hogy a múlt nagy habjai közt veszítsük el a hitünk a jelenben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
