Ez idáig csak a lengyel egykoron aktív, s gyakorlatilag lengyel Northland-ot ismertem, a depresszív semmibe hullás helyett ugyanilyen névvel népzenei elemekkel kevert death metált kapunk, igaz most spanyol földről. A Barcelonában alakult csapat 2004 óta igyekszik összekeverni a két általában egymástól határozottan elválasztható műfajt. A kezdetek óta két demót, majd idén ezt a debütöt tették le arra a bizonyos asztalra. Az, hogy folk-death így jól hangzik, s valami hihetetlen érdekes hibrid ígéretével kecsegtet, ám sajnos a valóság kissé más…
…hogy miért is? Folk metálok világa mindannyiunk előtt valamennyire ismert, ám sokkal inkább össze tudjuk kapcsolni a nefolk ízlésvilággal, vagy a black metállal, a viking és pagan sémák kulturális lecsapódásával. S hogy, akkor mi is a gond a Northland debüttel? Az hogy gyakorlatilag a jól összerakott, s valamennyire a középkor hangulatatát idéző népzenével színesített metál muzsikában a death metálnak nyomát se leljük. Azt leszámítva, hogy Pau Murillo dallamosan hörög, maga a zene kicsit kásásabb gitárokkal bármelyik folk-black csapat repertoárjában elképzelhető lehetne. Zeneileg amúgy az Einherjer-hez áll a legközelebb, de nem annyira monumentális, annak ellenére se, hogy színesebb, változatosabb zene. Valahogy elveszik a gitár és az agresszió a rengeteg váltás és leállás közepette, a hangzással se vagyok kielégülve; nem röfögnek azok a riffek igazán, a tam, a pergő és a lábdob hangja egyszerűen kilóg az egészből, mintha gép adná a ritmust, holott Dani Mateu aktívan veri a bőröket. Zavaró az is, hogy a dalok vége le van keverve (bár lehet ez a promó miatt van így), illetve nem tudok kibékülni ezzel a tingli-tangli összképpel sem, amely csak ritkán okoz kellemes meglepetéseket, s akkor is olyan hatást kelt, mintha viking metált hallgatnék. Anno én meglepődtem a Skyclad zenei világán a maga thrahes folk kísérletein, ám férföldkövekkel ügyesebbek és egyedibbek is voltak-vannak, mint a spanyol a Northland bagázs, mely igyekszik a gazdag kultúrájukat a death metálhoz kapcsolni… vagy említhetném még a görög Rotting Christ 2007-es Theogonia korongját, mely hasonló dolgokkal operált hajdanán yxban, ezerszer erősebb, jobb és ötletesebb, nem is beszélve a Northland hihetetlenül béna kórusairól!
Természetese, akik a műfaj szerelmesei vagy csak kedvelik a fura képződményeket és szeretik a kísérleteket arra nézve, mit hogyan lehet átlépni, majd beleesni végül a mély verembe, azok tegyenek próbát bikaviadalról érkezett vidám barátainkkal!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.