„Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után – hálásan gondolunk vissza egymásra.”
/Müller Péter/
Ismerkedjük meg a francia Glaukom Synod eddigi legkomolyabb kreálmányával. Az elkövető Gabriel S. , akinek már nem egy anyagjával vagy általa terjesztett (Visceral Circuitry Records) cuccokról biztosan olvashatott már a nagyérdemű. Ha a Glaukom Synod gyökereihez szeretnék visszaásni, akkor a 90-es évek elején alakult egyszemélyes formációról kéne értekeznem, mely számítógéppel összekoholt primitív zaj és death metál keveréke volt egy nagy adag kísérleti kedvvel, no meg gépágyús ondólövellő ipari lófaszokkal. A név és az egész komolysága 2004-hez kapcsolható, ez időtől lett az egésznek komolysága és nőtte ki az underground agymosás szintjét. A limitált (és a 48. db-ot kaptam) színes borítós, írott CD-s slimtokos képződmény a Glaukom Synod jobban sikerült nótáit és érdekfeszítő remixeit tartalmazza 2007-től egészen idei évig, így a felhozatal nagyon vegyes. Egy biztos; beteg és kísérleti, hihetetlen megoldásokkal, s persze mint az ilyesmi gépi zenék esetében, eszméletlenül eklektikus.
A zajos, death metálhoz csak érintőlegesen kapcsolható muzsika olyan csapatok jegyeit hordozza fémlapokkal és rozsdával mohón átitatott bőrén, mint a Front line assembly, Skinny Puppy, Front 242, :Wumpscut:, Godflesh, Die Krupps, Mental Destruction, In Slaughter Natives, Das ich, Laibach, az elvontabb és kísérletibb hangvételű Depeche mode vagy hazai szinten a Bodega-B illetve a Children of Haynau. A nyers 
ritmusok találkoznak itt aberrált szinti alapokkal és gyors váltakozásukból önismétlésbe süppedő billentyű sémákkal, tele zajjal és egy emberöltőn át dolgozott kohómunkás minden látomásával. A nehéz gépek nyomása és az ipari szalagok monoton menetelése a szikrákkal és rozsdával bélelt gyárak gyomrában, ahol is csigalépcsőn érkezünk a nagyhatalmi kommunizmusból a szabadrabló kapitalizmusba. A zajok és kifacsart ütemek birtoklása elengedhetetlen ebben a folyamatosan fejlődő rémálomban, amelyben a szénné torzított gyűlölettel égetett szavak köpködése csak amolyan ráadás. Nem könnyű délutáni hallgatni való, ám a belefecsérelt idő a műfaj szerelmeseinek csakhamar megtérül, hiszen a stíluson belül ennél szinte csak gyengébb anyagokat hallhatunk. No, persze a Glaukom Synod sem írja újra az IBM és EBM történelmét, de kellemes színfolt a francia elektró és ipari-zajok palettáján. A nótákon belül rengeteg féle váltást kaphatunk, bár alapvetően nyomasztó középtempót kapunk azért akadnak egész grindcore szerű rövidebb jelenetek is. S persze olyan dalok is előkerülnek, mint a lassú és haldokló Fertilizer (mely egyike a legjobbaknak a The unspeakable horror kreálmányról) vagy a csilingelő és kalapáló Adaptation (Absorb) illetve a megcsonkított Formol junkie.
Akik vevők a műfajra vagy csak egyszerűn kíváncsiak arra, milyen is lehet egy e féle muzsika, azok nyugodtan tegyenek egy próbát. Evidensen ez samplerekkel és számítógéppel megkreált zene, melynek vajmi kevés köze van a metálhoz, de a világ azért oly sokszínű, hogy minden tónusából valamit magunkénak tudjunk, ám ettől még az ilyesmik pontozása nagyon erősen szubjektív!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.