„Véres kása ez a kert,
vért-gőzölgő rózsakert,
véres kása, mint a vers,
darált-hús dögszagú-nyers.”
/Juhász Ferenc – Vérző őszi kertem/
Ha azt mondom Harald Eilertsen vagy azt inkább Thorns, akkor biztosabb pár szakavatottabbnak felcsillan a szeme a kozmikus világűr harcos ipari black metállal kapcsolatban. Nos, a Thorns nekünk már egy ideje újdonságokat nem szállít le, ám van egy jó hírem azért a bizakodók és nyitottabb optimisták felé, ez pedig az, hogy az említett géniusz 2004-ben Oslóban megalapította az Imbalance nevű formációt. A dolog úgy áll, hogy idén szerzői kiadásban napvilágot látott az első debüt három demó is megelőzött. A digi-pack formátumban szigorúan 100 db-ban kihozott igényes külsőségekkel és jó hangzással felvértezett anyag fogalmam sincs hogyan, de a ’forgács szerkesztőségébe is eljutott. Így tehát, ha van rá mód, akkor kedves Harald barátunk fog mesélni az egykori űrutazásokról és a jelenleg aktív alapvetően thrash zúzdáról is, majd kiderül, ahogy mondta ezt a megerőszakolt szűzlány a mi van ha teherbe estél kérdésre…
A csapat amúgy eredetileg Frost néven alakult, de hamar rákellett döbbeniük bármennyire is kifejező név (bár az Imbalance zenéjére a nyers vagy lángoló gyűlölet-harag inkább találó lett volna), nagyon klisé, s nem egy ilyen névvel rendelkező banda van már, így tehát az első komolyabb megméretettésnél (a Burial of Consciousness demónál-kislemeznél) váltottak. A már említett thrash csapás azért némi death és black elemekkel is gazdagon teletűzdelve indul neki a nagy futamnak, s olyan hatásokról tudok beszámolni, mint a Testament súlyosabb megmozdulásai vagy a Kreator, Destruction, Sodom masszívabb lélegzetei. A thrash metal modernebb válfaja kerül elő, de nem csúszik át korságba, csupán a nagyon mai hangzás és letisztult riffek miatt tűnik ma-holnap zenének, pedig gyökereit nézve itt-ott régi Slayer témákra is akadhatunk. Őrült tekerések, virtuóz szólók és nyers erő-energia képzi le a koncepció lényegét, amely technikásan húz, szaggat és zakatol. Az anyag most márciusban látott napvilágot, s hogy őszinte legyek régen láttam ennyire igényesen előállított szerzői kiadásban megjelent korongot. Megtiszteltetésnek kell, hogy vegyem, hogy mi (az az TI is) részesei lehettünk ennek, illetve hogy a fagyos hegyek felől is gondoltak ránk, szegény fémzabáló forgácsolókra, haha.
Nem akarom a dolgot nyújtani, hiszen lényegében pár mondatban is összelehet foglalni a briliáns thrash fogat lényegét. Ízig-vérig azt kapja a hallgató, amit vár: komplex, súlyos, agresszív és erőtől duzzadó, szólókkal teli thrash anyagot, black és death metál fertőzésekkel. Egyetlen dologgal nem értek egyet; nekem egyáltalán nem tűnik norvég thrashnek, olyan thrash metál ez, amit mi magyarok is játszhatnánk, ha lennének rá méltó zenészeink, akiknek megvannak a szakmai tudásuk és az ötleteik. Csak azért nem adok rá maximális pontszámot, mert dekonstrukció a dolog… de ma már nagyon nehéz egyedit alkotni, főleg ebben a műfajban!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.