Mivel a Holy Cost kapcsán szóba került a pornogrind, gorecore és egyéb szaftos finomságok, így nem tudtam kihagyni a sunáznám grindcore-t, s persze hogy ne elevenítsem fel az egykori Vaginator cikkemet. A banda Portugáliából hányja ránk gyomrának perverz tartalmát; a pornogrind szokásos elemeit használva, felépítve egy minőségi gorecore-t és ghettotech-et. Ez a stílus valamilyen téren mindig performansz, hiszen 10 bandából, ha 4 minőségi, akkor az már nagyon-nagyon jó arány. A műfaj végül is a grindcore és perverz death metál (mint, pl. Pungent Stench ill. Cannibal Corpse) sokkoló túlburjánzása, mely, mint már említettem nagy százalékban öncélú és hallgathatatlan!
A Namek kiemelkedik, durva és émelygő hányadék, ennek ellenére hatásos és dallamokkal operáló, sok jó leállással, s a hangzás terén 
rengeteg hasonlóságot mutat a hasonszőrű minőségi bandákkal, mint pl.; Cock And Ball Torture és a Regurgitate, és teszi mindezt úgy, hogy a portugál pornóbrigád némi dallamossággal ötvözi beteg koncepcióját. Mikor birtokolják a dobhártyánk, közzé teszik ezt a féle eltorzított darálást, mindig ott van számukra a rizikó, hogy egy elmosódott ködös csikorgó lármába torkoljunk (öncélúan), de a banda szerencséjére nagyon jól tud uralkodni a saját káoszán, amihez hozzásegítik a jól felépített dalok, nem veri ki a pöcsét, s nem is vágja le, ám a torkunkon szívesen nyomnák le nem egyszer, nem kétszer. Elvétve akad pár szóló, dallamosabb riff halmaz, és 1-2 fasza erőteljes kiállás is ránk tapos, a dobok azonban túl sterilnek hatnak, már-már gépiesnek tűnnek (a pergő idegesítő, a duplázó meg vékonyka), a csépelés, pedig szokásosan embertelen, ahogy ez a grindban dívik és kötelező. Ám ők túl is lépnek ezen, bicegő, szétfarcolt álló farkú spermagépükkel, hiszen punkosan és némileg crust-osan verik bizony a nőt. A hatások mind szövegek terén, mind némely letisztult részeken könnyen jutatta eszembe az inkább black metált (nuclear metal…) gyártó beteg formációkat, mint; Driller Killer, Impaled Nazarene vagy éppen a Tsatthoggua. Amit még illik róluk tudni; 2001-ben alakultak Lisbonban, a debütről olvasol, amit egy split majd idén egy koncert lemez követett, elhagyták Alex névre hallgató gitárosukat, aki nemi erőszak miatt ül, a Namek meg rendesen gyilkol, az idei Obcsene Extreme-n is ügyesen zúztak. Tehát kapjuk, amit várunk; 18 nóta bő félórában, ajzószerrel, szétfeszített lábszárral, klitorisszal, hüvelyi orgazmussal és erőszakkal… nem is beszélve a parkettára száradt ondóról és a frigóban feldarabolt szomszéd lányról.
A Vaginator első részében a vokálok, úgy szólalnak meg, mint a WC öblítő zaja, ám a korong közepére a szétfosott effectet felejteni kezdik, s az „ének” változatosabbá lesz, a vegytiszta hörgés és vérhányás legeltérőbb komponenseit lötykölik meg nekünk az aprócska fioláikban, amely előnyére válik az egész megszólalásnak és lemeznek. A szövegek a stílus követelményeit teljesen kielégítik, betegek, viccesek-szánalmasak, sexorientáltak, s nem egyszer értelmetlenek, no de kérem szépen a lázadás az lázadás, a pina meg bizony pina marad, nedvesen, lucskosan, hugyosan, szarosan, kopaszon vagy fazonra se vágva!
A borító hentai/manga perverzióban dúskál, alátámasztva egyszerre humorosan és felháborítóan a korong címét, természetesen nem lepne meg, ha Namek a Dragonball bolygó után nevezte volna el, mely szuper háborúi hasonlóan néztek ki, mint a manga verzió a DC Universe-ből Martian Manhinter-től. Aghh, mindegy! Bármi is van; a tálalása ennek a lemeznek nagyszerűen néz ki. Ez talán az eddigi legprofibb csomagolás, amit valaha is láttam egy goregrind anyagnak (mivel mindig hullákkal, boncolásokkal vagy pornográf sokkoló fotókkal dolgozik a stílus; ez nem egy kapitalista kirakjuk a lemezboltban a kirakatba „szubkultúra”, haha). Ettől függetlenül ez a design sem fog címlapokon szerepelni, de nem is volt céljuk (gondolom).
Mivel is zárhatnám? Mondjuk azzal, hogy én fontosnak tartottam, hogy minél több stílust ismerjetek meg (akár olyanokat is, melyekhez soha semmi közötök sem lesz), hogy az oldalon hány emberhez szól, s hogy kinek is ajánlom?
Egy kezemen összeszámolom azok számát (magamat is beleértve – aztán lehet alábecsülöm a ‘forgács gore közösségét!%), bár a merészebb death metal, grindcore fanoknak azért okozhat kellemes pillanatokat. Hiszen a Vaginator mindennel együtt és függetlenül is egy meglepően jó kiadás a maga stílusában, tele dallamos kompromisszumokkal, forró pinák lucskos melegével, no meg a vággyal, amely ösztönlénnyé tesz és fizikálisan is adagol. Nincs más hátra, mint kezet mosni a fürdőszobában, egy koszos és mindenképpen tagadni való erekció után… nem nézni a tükörbe, s nem gondolni az imént történtekre!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.